ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/ 5.sz.

Lekció: Jónás 1-4

Textus: „Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg és dobjatok a tengerbe...(...) Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok...(...) Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában." (1, 12;2,1)

Biztos jártak már a Vidámparkban, az elvarázsolt kastély furcsa tükörtermébe: Ha soványak vagyunk, akkor egy nagy hasú embert, ha kerekded fejűek, akkor egy megnyúlt ábrázatot, ha rövidlábúak, akkor egy nyakiglábat látunk a torz tükrökbe...-groteszk látvány, mégis magunkra ismerhetünk...!

Jónás könyve, mint egy elvarázsolt, mesebeli, mégis valóságos világ torz tükre éppen az ellenkezőjének mutatja hősét, mint amilyennek lennie kellene... - nézzünk bele mi is!

Pont az ellenkező irányba megy, Tarziszba, a világ végére, mint ahová az Isten küldi: Ninivébe, az akkori világ egyik központjába... Menekül Isten elől... A megbízatása elől... A feladata elől... Nem volt még soha lelkiismeret furdalásunk amiatt, hogy világosan tudtuk, hogy az Isten hová és miért küld, s mi mégis máshová mentünk...?

Aztán: a hajón, a viharban a pogány legénység imádkozik ki-ki a saját istenéhez, míg Jónás alszik... Akitől leginkább elvárható, hogy Istennel kapcsolatban legyen, azt másoknak kell erre figyelmeztetni... Nem szégyenítettek meg még egyháztól, Istentől távol élő emberek bennünket, hogy hol a hitünk, miért nem bízunk az Istenben, miért nem imádkozunk Hozzá...?

Ezután következik ennek a különös prófétai elbeszélésnek a csúcspontja: Bár ezek után már nem is várnánk Jónástól, mégis Ő maga fejti meg a vihar titkát, meglepő őszinteséggel, hogy az bizony miatta van, s kéri, dobják a tengerbe... Tudja, neki meg kell halnia, hogy a pogányok megmeneküljenek...! Jézus is felfedezte Jónásban önmaga előképét: ahogy Jónásnak 3 napot kellett eltöltenie egy nagy hal gyomrában, s utána onnan Isten kiszabadította, éppen úgy kellett Neki is az egész bűnös világért meghalnia, s harmadnap feltámadnia...! (Mt.12,40) Volt már Jónáséhoz hasonló, igazi, őszinte bűnbánatunk?

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az „istenképű teremtmény", a kiválasztott nép tagja, a próféta nem, míg Isten teremtett világában a legnagyobb (nagy hal 2, 1), s a legkisebb féreg is (4, 7), de még a szél is (4, 8) engedelmeskedik Istennek. Nem gondoltunk még arra, hogy ebben a világban minden teremtmény tudja a dolgát, csak sokszor mi nem találjuk a helyünket, feladatunkat, életcélunkat...?

Végül Istennel kapcsolatos ellentmondásai: Kényszeredett ítélethirdető szavára („még 40 nap és elpusztul Ninive") bűnbánatot tart és megtér a város, de ő az ítéletet várja, Isten megmentő szeretete helyett másokra sújtó haragját... Csak a bokor árnyékának (= a maga kényelmes, önző kis világa) tud örülni, egyébként -kétszer is- „depressziózik", meg akar halni... Öntudatosan haragszik az Istenre (Ninive el nem pusztulása, s a bokor elszáradása miatt is), pedig Ő nem kívánja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen... (Ez. 33, 11) Magunkra ismerünk...?

Babits írja híres versében. „Eljön az ideje még, születni fognak újabb Ninivék, és jönnek új Jónások..." Itt vagyunk, feladatainkkal, küldetésünkkel. Láttuk ezt a torz tükröt, de látjuk-e az igazit: Jézus engedelmességét és irgalmát...?!

Imádság: Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked..!

Ének: 25. zsoltár, 168., 220. dicséret