ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/53.sz. Óévi hálaadó

Lekció: Zsolt. 62

Textus: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak Ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. (...) Bízzatok benne mindenkor, ti népek... Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. (...) Istennél van az erő; nálad van Uram, a szeretet." (Zsolt. 62. válogatott versek)

Hogy menjünk át az óesztendőből az újba? Párhuzamosan nézzük a világ, ill. a zsoltáros válaszait:

Hangoskodva, dáridókkal, trombitálva, petárdákkal robbantgatva

- ahogy az emberek többsége, főleg a fiatalok teszik. Talán nem is tudva, hogy mi volt az ilyen hangos óév-búcsúztatók eredeti vallási értelme? A gonosz, az ártó erők, a bajok elriasztása és távol tartása...

Elcsendesedve, ahogy mi tesszük most itt Isten házának csendjében. „Csak Istennék csendesül el lelkem..." Szokták mondani, hogy aki valaki azért hangoskodik  és kiabál, mert fél... Ennek az ellentéte is igaz: aki igazán bátor, az mer csendben lenni... Isten házában, az Ő közelében az ember lelke lecsendesedik... Megnyugszik. Ahogy Augusztinusz egyházatya mondta: „Nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned..."

Aztán átmehetünk az új esztendőbe úgy is, hogy figyeljük a híreket: egyik vezető politikusunk országvédelmi akciótervről beszél, aztán ígérnek új családtámogatási, otthonteremtési lehetőséget, devizahitel károsultaknak kártérítést, egyszóval, azt üzenik, mi megvédünk benneteket, bízzatok bennünk!

De ugyanezt üzenik a biztosítótársaságok , bankok is... A pénz, mint oltalom, a jövő garanciája... Olvastam egy cikket a világ egyik leggazdagabb országáról Katarról, ahol igen komoly társadalmi, családi, s pszichológiai problémákat okozott az, hogy az embereknek, a családoknak -szinte egyik pillanatról a másikra-ölébe hullott a gazdagság, a jólét...

Ne bízzunk viszont az egyházba...! Erről szól egy friss bulvárhír, röviden: egy bonyhádi hajléktalan a templomba akart éjszakázni, a z egyház vezetői viszont kihívták rá a rendőröket...

Istenbe bízva, az Ő személyes oltalmába helyezve életünket - ahogy a zsoltáros is megvallja: „Csak Ő az én kősziklám és szabadítóm..."

Egy érdekes könyvet olvastam a Tigris-Eufrátesz közti Mocsarak vidékéről, az 50-60-as években történt, hogy egy sejknek a fiát egy szolgafiú vadászat közben -véletlen balesetből-megölte. A szolgafiú apja nagy hibát követett el, ugyanis nem a sejkhez ment a fiával, pedig ő megbocsátott volna, hanem a törvényes hatóságoktól kért védelmet. Így viszont az ősi vérbosszú szellemében a sejk utasította embereit, hogy az apát és a fiát is öljék meg -mert nem bíztak az ő személyes oltalmába...

Lehet úgy is búcsúztatni az évet, hogy nem veszünk tudomást az idő múlásáról, hogy a carpe diem (élj a mának!), az örök ifjúság, az örökkévalóság „hazug látszatába" menekülünk...

S lehet mulandóságunk tudatában, méltósággal, emelt fővel, vagy éppen lehajtott fejjel - ahogy a zsoltáros teszi: „Csak pára az emberek élete..." Rilkének van egy nagyon szép gondolata erről: „Mindnyájan lehullunk, de mégis van egy, aki ezt a hullást végtelenül gyöngéden a kezében tartja..." Igen, a keresztyén ember ilyenkor is tudja, hogy életünk nem a semmibe hull, hanem az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztus Atyjának kezébe...

Végül elköszönhetünk az óesztendőtől magabiztosan, erőt fitogtatva, hatalmat demonstrálva... Vagy éppen hamis, érzelgős, borgőzös szeretettel...

S mit mond a zsoltáros? „Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet..." Tehát erővel és szeretettel! Az az „és"-szócska nagyon fontos, mert a mindennapokban gyakran azt éljük meg, hogy erőnkben nincs szeretet és szeretetünkben nincs erő, de az Istennél ez a kettő összekapcsolódik! A Mindenható és Szerető Istennél! Tőle kérhetünk erőt és szeretetet - az új esztendőre is!

A zsoltárosnak ezen gondolataival kívánunk mindenkinek Istentől megáldott, békés, boldog új esztendőt!

Imádság: Csendességért, bizalomért, erőért, szeretetért!

Ének: 90. zsoltár, 274. dicséret