ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/15

Lekció:  I. Móz. 49, 1-28

Textus: Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek majd egykor! Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! (...) Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése (...) Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál...(...) Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei. Társaságukba ne menj, lelkem... (...) Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek. (...) Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. De íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája, atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről... (...) Szabadításodra várok, Uram! (I. Móz. 49 válogatott versek)

Ma, nagypénteken, emlékezve és osztozva Jézus megváltó kereszthalálában különös igéket, „áldásokat", ill. sokkal inkább a halál előtt álló, fiaitól búcsúzó Jákób/Izráel intelmeit, jövőjükre, a róluk elnevezett törzsek jövőjére vonatkozó proféciákat hallhattunk. Illetve egy közéjük nem illő közbekiáltást, amit itt a végén olvastam fel, ami lehet az olvasók, hallgatók imádsága, kérése, hogy „szabadításodra várok, Uram!"  Most ugyan nem mindegyiket olvastam fel, de Jákóbnak mindegyik fiához, ill. utódaikhoz van szava. Éppen úgy, ahogy a keresztre feszített Jézusnak is volt mondanivalója azokhoz, akik tanúi voltak halálának, ill. van nekünk, akik most virtuálisan ill. a Szentlélek által mégiscsak együtt vagyunk...

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!"- ez volt Jézus első szava a kereszten, az Atyához imádkozik bűnbocsátásért, azokért, akik ők keresztre juttatták és mindnyájunkért, az egész bűnös világért! Igen, a bűnösségünk, amit a világ próbál elbagatellizálni, az istentől való elszakítottságunk, az Ellene való lázadásunk, a Vele szembeni engedetlenségünk lehet csak a kiindulópont: ezért volt szükség megváltásra, ezért kellett Jézusnak meghalnia! „Jajj, vétkeimmel vertelek keresztre..." - énekeljük egyik szép nagypénteki énekünkben.

Jákób is feltárja fiai bűneit. Bár szép költői nyelven, képekkel, de mégiscsak kendőzetlenül, kíméletlenül, brutálisan... Két bűnt nevez néven, két, jellegzetesen mai jelenséget, a testi, szexuális bűnöket és az erőszakot. Az előbbi az elsőszülött Rúbennek szólt, aki apja kedvenc feleségének, Ráhelnek a halála után, annak szolgálójával, Bilhával hált (35.r.), apja iránti gyűlöletből, tekintélyével szembeni lázadásból. A másik bűnt, az erőszakot pedig Simeon és Lévi követte el, akik megbosszulták egy sikemi embernek húguk megerőszakolását, s vérfürdőt rendeztek Sikem városában (34.r.)

Jézus így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!" Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!" Jézus ezekkel a szavaival gondoskodik édesanyjáról, Máriáról, ill. a „szeretett tanítványától", Jánosról. Egymásra bízza őket. Gondoskodik róluk.

Ez a gondoskodás Jákób áldásai közül leginkább a Józsefre vonatkozóban van benne. Nem véletlen, hisz ő életében is annyiszor megtapasztalhatta Isten segítő, gondoskodó szeretetét. Minden őt ért támadások („...Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok...") ellenére. Olyan sokat mondó, hogy itt nem is annyira Józsefről, Egyiptomot, sőt az egész világot megmentő szerepéről beszél Jákób („...termőfa...ágai átnyúlnak a kőfalon..."), hanem Istenről! 5 néven is említi, utalva erre, mennyi mindene volt számára:  „Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája, atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható..."

Isten rólunk is gondoskodik. Ezekben a nehéz időkben is, amikor félünk, s aggódunk szeretteinkért, megélhetésünkért, a jövőnkért. Isten táplál bennünket, s nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Az Ő igéjével, hirdetett és látható igéjével egyaránt. S itt szeretném mondani református testvéreinknek, hogy húsvétvasárnap a közvetített istentisztelet keretében úrvacsorára is lesz lehetőség, ehhez otthonaikban készüljenek rá lelkileg, s készítsenek elő kenyeret és bort!

Jézus ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.". - a kereszten megtérő latorhoz szólt ezekkel a szavakkal Jézus, üdvösség ígéretével.

Igen, bármilyen furcsának tűnik, az üdvösség ígérete Jákób áldásaiban is elhangzik, mégpedig Júdának. Annak, aki szintén nem volt bűntelen (38.r.), de aki megmentett Józsefet testvérei gyilkos haragjától és kész volt az áldozatra, Benjámin helyett fogságban maradni. (44.r.) Fiatal oroszlánnak mondja. Ez az erő, a hatalom jelképe. De - láttuk - ő erről le is tudott mondani. Ahogy azt tette a Dávidhoz hasonlóan Júda törzséből származó Jézus, akire egyaránt ráillik az oroszlán-jelző, hiszen övé minden hatalom, mennyen és földön, mégis Isten bárányát is tisztelhetjük benne, aki meghalt értünk a golgothai kereszten. Igen, értünk, s ez a mi reménységünk, üdv-ígéretünk, hogy halála által nekünk életet, örök életet adjon!

„Szabadításodra várok, Uram!" Ez pedig lehet a mi válaszunk, imádságunk az isteni igére, Jézus szavaira. Várom bűnbocsátó kegyelmed! Bízok a Te gondoskodó szeretetedben. Várom azt az üdvösséget, amit - hiszem - hogy számomra is elkészítettél! Igen, szabadításodra várok, Uram!  Énekek: 130. zsoltár, 337., 340. dicséretek