ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/21.sz. Anyák napja

Lekció: János ev. 21, 15-17

Textus: „Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?" (Jn. 21, 15)

„Szeretsz? - kérdezte Vén Rigó.

„Szeretlek!" - szólt a Nap.

„Akkor hát szép lesz a világ?"

„Még szebb és boldogabb!" (Szabó Lőrinc)

Szeretsz? - kérdi a lány a fiútól, a fiú lánytól, főleg szerelmük hajnalán, mert jó újra és újra hallgatni közösen az igent... Aztán egyre ritkábban hangzik el a kérdés, talán mert nem merik kimondani a nem-et, s nem marad más köztük, mint a csend, a „roppant jeges űr..."

Szeretsz? - kérdi az anya a gyermekét, mert megerősítésre vár, mert annyit csalódott már az életben, s legalább attól, akit sokáig a szíve alatt hordott, attól hallja ezt a lejáratott, mégis legszebb és legszentebb szót, hogy „szeretlek!"

Szeretsz? - kérdi a gyermek az édesanyját, mert már ő is bizonytalan, pedig ő még érzi, tudja, hogy nem szidásra, parancsokra, nevelési elvekre, de nem is hetente új játékra vagy okostelefonra van igazán szüksége, hanem rá, az anyára, az ő szeretetére! Egy anyák napi ünnepségen a gyermekeknek kellett egy nagy talicskából kiválasztani az anyukáknak a virágot. S egy kisfiú hosszas keresgélés után a legcsenevészebb, legbetegebb, bimbótlan, elkókadt virágot vitte elvált, küzdelmes életű anyukájának. Az anya mosolyt erőltetett az arcára, gondolta, majd otthon azért megkérdi, miért ezt? Ám a fiú megelőzte: azért, mert ezen a virágon már csak te tudsz segíteni, ennek csak rád van szüksége...!

Szeretsz? - kérdi Jézus Pétert. Ő nem azért kérdez, mert bizonytalan, sőt nagyon is ismeri a nagy fogadkozó, hitvalló, egyben nagy (3X) tagadó tanítványát, s igazából Péternek kellene kérdeznie... „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?" - Lehet ezt a kérdést egyrészt úgy érteni, hogy jobban a halaknál, a munkádnál, a megélhetésnél, másrészt úgy, hogy jobban a többi tanítványnál.

Jézus kérdez. Szeretsz? És még egyszer, és még egyszer... (3X!) Az első két kérdésnél az agapaó-igét használja Jézus, ami az isteni szeretetet jelenti, úgy hogy abban benne van egész lénye, Péter válaszában viszont a fileó-t mondja - ez a töredékes, de igyekvő emberi szeretet szava. A harmadik kérdésnél már Jézus is ezzel kérdi: Legalább így, a magad módján, gyarló és ingadozó módon, ragaszkodsz-e hozzám? S Péter ekkor összeomlik Jézus előtt: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged."

Jézus nem csak kérdez, nem csak szóbeli választ vár, hanem azt is elmondja, mit kezdjünk az iránta való szeretetünkkel: „Legeltesd az én bárányaimat!" „Őrizd az én juhaimat!" „Legeltesd az én juhaimat!" Egyszóval: gondoskodj a rád bízottakról és vigyázz azokra, akiknél te jobban tudsz engem szeretni!

Szeretsz? - kérdi tőlünk is Jézus. Tőlünk, akik most itt vagyunk ezen az anyák napi istentiszteleten, tőlünk, gyermekektől, akik úgy érezzük, hogy édesanyánkat szeretjük a legjobban, s tőlünk, édesanyáktól, akik pedig úgy, hogy gyermekeinket... Tőlük, akik azt gondoljuk, hogy Jézust (és Istent) nem annyira szeretni kell, hanem hinni benne és megismerni Őt, ezért jár a gyermek hittanórákra, ezért fog konfirmálni, ezért ülünk itt, s hallgatjuk a bibliai hit-igazságokat, pedig... Pedig Péter is tudta, mindenkinél jobban, hogy kicsoda Jézus: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia!" (Mt. 16, 16) De szeretni Jézust, az más... És ez a fontosabb... Sőt, csak ez számít! Hogy Jézus szeretetére mi a mi szánk, szívünk, lelkünk és egész életünk válasza, mennyire szeretjük Őt!?

Szeretsz? - kérdi tőlünk újra Jézus... S ha tényleg csak az számít, hogy mennyire forrósodik át szívünk-életünk Jézus-szeretettel, akkor kérdés, hogy kell a kérdés...? Kell a szó? Van értelme kérdezni: szeretsz...? Talán nem egyedül vagyok, akit korábban zavart az amerikai filmekben, hogy állandóan ezt kérdik bennük, férfi a nőtől, nő a férfitól, anya a gyermektől, gyermek az anyától... Most viszont egyre inkább osztom Chapmann véleményét: kellenek a megerősítő szavak (5 szeretetnyelv)!

Szeretsz? - kérdi harmadszor is, tőlünk is Jézus... Bárcsak Péterrel együtt a mi válaszunk is az lehetne: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged."

Imádság: Édesanyákért, nagymamákért, gyermekekért, családokért! Ének: 134. zsoltár, 167. és 299. dicséret