ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/ 48.sz.

Lekció: Kol. 1, 9-23

Textus: „És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat." (Luk. 2, 13-14)

Egyszer egy lelkész így kezdte az istentiszteletet: szeretettel köszöntöm Krisztus látható népét és a láthatatlanokat, az Ő mennyei seregét, az angyalokat is...! Merthogy ők is jelen vannak a mi istentiszteletünkön vagy éppen még helyesebb úgy mondani, hogy mi is ezzel a tökéletlen földi ünnepi istentiszteletünkkel bekapcsolódhatunk az ő igazi, mennyei istentiszteletükbe!

Igen, ma is köztünk vannak, mint karácsonyi hitvallók, igazi igemagyarázók!

Merthogy a hitvallás mindig igemagyarázat, mindenek előtt a testté lett Igéről, Jézus Krisztusról! Különösen fontos ezt hangsúlyozni ma, amikor egész iparágak dolgoznak azon, hogy karácsonyt elrabolják Istentől és leválasszák annak eredeti gyökeréről Jézus Krisztusról!

Karácsony Róla szól, az Ő érdeme, senki másé! Az Ő szeretete, nem a miénk! Isten világhoz fordulása Benne öltött testet, ennek első, leghitelesebb tanúi, megerősítői, hitvallói, tehát Ige-magyarázói az angyalok!

Igen, ők magyarázzák karácsony lényegét, csodáját angyali szózatukkal is, melyet bizony nagyon könnyű félremagyarázni, téves felfogással, elképzeléssel hirdetni és hallgatni!

Az egyik ilyen téves elképzelés, amikor lágy, „láightos" égi óhajként, karácsonyi jókívánságként értelmezzük szavaikat: Legyen dicsőség, azaz szűrődjön be valami égi fény a mi kis emberi világunkba... Legyen békesség, legyen béke a földön, „szeressük egymást gyerekek..." És legyen egy kis jó szándék, jóakarat az emberekben...-legalább ilyenkor, karácsonykor...!

A másik, amikor isteni parancsként fogjuk fel, amit nekünk kell végrehajtanunk: adjuk meg Istennek a dicsőséget, ami neki jár, azaz járjunk a templomba, aztán teremtsünk békét magunk körül, pl. bocsássunk meg egymásnak és kérjük Isten Lelkét, hogy tegyen bennünket jó szándékú, jóakaratú emberekké... Az előző a világi, ez pedig az egyházi verzió...

Viszont Isten angyalai nem óhajokat és nem is isteni parancsokat akarnak megfogalmazni, hanem egyszerűen kijelentik, meghirdetik a tényeket, a valóságot, a csodát!

Azt, hogy mindenek Teremtője, ég és föld Ura, egy gyermekben mutatta meg az Ő dicsőségét, nagyságát, szeretetét! Hozzánk maximálisan alkalmazkodva! Egészen emberi módon! Az a dicsőség, amely eddig csak a mennyei világot, a „magasságot" ragyogta be, most a földi világ számára is nyilvánvalóvá vált! Itt nincs óhaj és nincs parancs, az ember vagy térdre borul Istennek emberléptékű nagysága előtt, magától, vagy nem érti az evangéliumot!

Azt, hogy Isten ezzel a csodálatos Önmaga-közlésével mindenki előtt nyitottá tette a végső idők békéjét! Olyan csodálatos, hogy ezek a hitvalló angyalok mintha csak ki akarták volna javítani a pásztoroknak először megjelenő és csak az izráeli nép örömét meghirdető „angyaltársukat", ők az egész lakott föld előtt nyitva álló békességet hirdetik meg! Ők se sóhajtoznak és kérnek, egyszerűen csak hitvallást tesznek, igét magyaráznak...

Azt, hogy Isten különösen „jóakarattal", kiválasztó kegyelemmel fordul azok felé akik nem a maguk jóságában, nemességében, vagyonában bíznak, akik megvallják Isten előtt kicsinységüket, elesettségüket, bűnösségüket, akik tudják, hogy a maguk erejéből csak senkik lehetnek az Isten előtt, hogy nem tudják Münchausen báró módjára megmenteni magukat, akik mindenestől fogva rászorulnak Isten megváltó szeretetére!

Adja Isten, hogy egyszer s mindenkorra értsük meg, mit akarnak mondani Isten köztünk lévő angyalai: „Dicsőség a magasságban Istennek  és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" Ezért imádkozzunk! Ének: 324., 327.,329., 448. dicséret