ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/10.sz.

Lekció: János ev. 19, 6-11

Textus: „Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. Ismét bement  a helytartóságra és megkérdezte tőle: Honnan való vagy te? (...) Pilátus ekkor így szólt hozzá: (...) Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de (...) arra is, hogy megfeszíttesselek? Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne." (Jn. 19. vál. Versek)

Mindenki hallott már a legendás londoni Hyde parkról, azon belül is a szónokok sarkáról, ahol a XVII.sz. közepétől I. Károly mindenkinek megengedte, hogy szabadon kifejthesse bármiről a véleményét (kivéve felségsértés, ill. amit tilt a törvény...) Ez azért is nagy szó, mert nálunk, Magyarországon még 30 éve is erősen korlátozott volt a szólás- (és vallás-...) szabadság. Ma viszont, napjaink bulváros demokráciájában, fékevesztett liberalizmusában már semmi sem szent: el lehet bábozni nyilvánosan a miniszterelnök felakasztását, bele lehet gázolni mindenkinek (különösen a közszereplők) a magánéletébe, névtelenül lehet kommentelni bármit és bárkit az interneten... Véleményalkotás, megítélés, elítélés... Vajon hogy állunk ezek tekintetében Jézussal?  Most Pilátus helyzetébe belehelyezkedve nézzük át azokat a kettősségeket, ellentmondásokat, melyeket megállapíthatunk!

Jézus személye egyszerre kelt félelmet és kíváncsiságot az emberben! Mint általában az istenség - egyszerre taszít és vonz! Pilátust is „még nagyobb félelem szállta meg", ugyanakkor még jobban érdekelte Jézus titka. Amikor azt kérdezte tőle, hogy „honnan való vagy te?", akkor leginkább azt szerette volna tudni, hogy vajon az isteni vagy az emberi világból jött Jézus?

Igen, a mai embereknél is megfigyelhető egyrészt egyfajta (távolság)tartás Jézustól, elismerve, hogy életszentségben messze fölöttünk áll, viszont az is, hogy szeretnének közelebb kerülni hozzá - nem véletlenül van róla annyi (bulvár)hír, könyv, film...

Egyszerre hatalmunk van Jézus fölött, s egyszerre ki vagyunk szolgáltatva az Ő egyedüli isteni hatalmának! Pilátus egyrészt tisztában van az ő politikai helyzetével, súlyával, hogy egy szavába kerül, hogy Jézust kiiktassa a rábízott országból, társadalomból. Mint ahogy nekünk is hatalmunkban-jogunkban áll kizárni Jézust az életünkből... Nem kell tudomást vennünk róla... Átnézhetünk felette... (Egy női magazinban olvastam egy jogi szakértő véleményét, miszerint nemcsak a tettleges és a verbális bántalmazás számít családon belüli erőszaknak, hanem az is, ha „levegőnek nézzük" a másik embert... Szegény Jézus...!)

Másrészt Jézus ebben a kiszolgáltatott helyzetében is világossá teszi, hogy minden hatalom Istentől van! Ki vagy te Pilátus, Istennel szemben? A sivatagban autóversenyző Szalay Balázs nyilatkozta egyszer, hogy minden nagy (arcú) embert elküldene egy kis időre a Szaharába, hogy átértékelje emberi hatalmát... „Végül minden végső helyére kerül, maradok - ott ahol voltam - egyedül, beborítva sugarakkal, szemben állok a Nappal..." (Vad Fruttik) - így érezhetjük magunkat mi is Jézussal szemben...

Bár mi akarjuk Őt megítélni, igazából Ő ítélkezik felettünk -amely egyben felmentő ítélet...! Jézus azzal fejezi be a Pilátussal, a kettejük hatalmáról folytatott diskurzust, hogy „annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne." Jézus itt azt teszi, amit mi szoktunk: hárít... Áthárítja a felelősséget Kajafásra, a főpapokra, a világra... Egyben „felvillantja" kegyelmes mivoltát... Irgalmat gyakorol a fölött, akinek az a dolga, történelmi feladata, hogy ne csak véleményt alkosson és megítélje, hanem halálra ítélje Jézust! A napokban hoztak tulajdonképpen felmentő ítéletet (egy év felfüggesztett) a fölött a most 17 éves fiú fölött, aki motorjával egy 16 éves lány halálát okozta. Elolvastam a kommenteket a bírói ítéletről. Megdöbbentett a kegyetlen, irgalmatlan népítélet... Hogy mindenki a bűnös halálát követelte...

Igen, csak Jézus felmentő ítélete ment meg! Csak Isten kegyelmében bízhatunk. „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én uram, az Úr - hanem azt, hogy megtérjen útjáról és éljen!" (Ez. 18, 23) Így keressük Jézust, engedjük be életünkbe és becsüljük meg feloldozó kegyelmét!

Imádság: „ ...vétkeztem én, ítéljen el szelíd szemed, Úr Jézus..."

Ének: 38. zsoltár, 270. és 465. dicséret