ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/ 35.sz.

Lekció: Fil. 4, 10-20

Textus: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nékem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam, kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam az Isten nevét!" (Péld. 30, 8-9 Ágúr kérése)

Emlékszem, püspökünk annak idején azzal (is) bocsátott szolgálatba bennünket, hogy „nagytiszteletű urak, olyan hivatást választottak maguknak, amely a jóllakáshoz kevés, az éhenhaláshoz sok..."

Sokan élünk így (bár egyre vékonyodik ez a társadalmi réteg), valahol a kettő között, se szegényen, se gazdagon -ahogy Ágúr kérte beszédében, imádságában.

Azt, hogy miért nem jó szegénynek lenni, talán nem nehéz megmagyarázni: Nem jó tudni, hogy ma -az egész világot nézve- 10 gyermekből 2-re éhhalál vár, 3 éhezik, s megint csak 3 épphogy csak jóllakik... S nem jó hallani a patikában, hogy az előttünk álló idős néni azt mondja halkan, hogy „az olcsóbbik gyógyszerből kérnék szépen..." Ágúr még azért nem kéri a szegénységet, hogy ne kelljen törvénytelenséget elkövetni (ld. megélhetési bűnözés, vagy József A.: Lopók között szegény ember c. verse), ill. hogy ne legyen panaszkodó, elégedetlen az Istennel szemben...

Az, hogy miért nem jó gazdagnak lenni, már nehezebb kérdés... Hiszen szinte mindnyájunkat elrontott, megfertőzött a fogyasztói társadalom, arra törekszünk, hogy mindenünk meglegyen, jólétben éljünk... Pedig sok árnyoldala is lehet a gazdagságnak: mennyi más értéket elveszít(het)ünk közben, oda a nyugalom, nagyobb a felelősség, több az irigy tekintet... Ágúr pedig azt teszi hozzá, hogy a pénz, a vagyon hamis biztonságérzetet ad, könnyen elhiteti az emberrel, hogy nincs szüksége az Istenre...! „Jóllakva meg ne tagadjalak...!"

Mai közmondásunk mértékletességre és megelégedettségre buzdít. Miért jó megelégedettnek lenni?

Először is magunk miatt... Hogy ne higgyük azt, hogy az anyagi dolgok kielégíthetik az ember szükségleteit... Különben maradunk kielégületlen, boldogtalan, újra és újra csalódó emberek... Linda Dillow amerikai keresztyén írónő néhány gyakorlati tanácsa: „Ne képzeld magad más körülmények közé...!" „Soha ne hasonlítsd össze sorsodat másokéval...!" „Ne játssz el azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha...!" „Ne feledd, hogy a holnap Istené...!"

Aztán mások miatt is... Albert Schweitzer több mint 80 éve elmondott egy prédikációt a gazdag svájciaknak, két szintén gyakorlati jó tanácsán érdemes elgondolkodni, esetleg megfogadni...:

1, Korlátozd életszükségleteidet, hogy legyen miből adnod!

2, Azzal, amit magadnak megengedsz, ne lépd túl azt, amit mások javára fordítasz!

Végül -bár ezzel kellett volna kezdeni- az Isten miatt! Hogy anyagiasságunkkal ne korlátozzuk az Ő gazdagságát, mellyel szeretne elárasztani ás megáldani bennünket, életünket teljessé, boldoggá tenni... Valahogy úgy, ahogy Pál apostol is írja: „Valóban nagy nyereség a kegyesség (Károli: istenfélelem) megelégedéssel." (I.Tim. 6,6) Sőt, Pál ezt nemcsak vallotta, hanem meg is élte: „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is..."  Higgyük el neki: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." Úgy legyen, ámen!

Imádság: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nékem!"

Ének: 111. zsoltár, 167., 254., 483. dicséret