ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/ 45.sz.

Lekció: Luk.15, 1-11a

Textus: „Azután így folytatta..."

Tudom, furcsa így ez a textus, alapige, látszólag nincs benne semmi üzenet, vallásos tartalom, ráadásul éppen ma, advent első vasárnapján... Pedig van, s erről szeretne szólni a mai igehirdetés, a folytatásról, hogy van folytatás, s hogy Jézus folytatni szeretné, amit elkezdett...

Ha folytatás, akkor van előzmény is: a farizeusok zúgolódnak, hogy Jézus együtt van a társadalom aljával, bűnösökkel, vámszedőkkel, s ő erre válaszként elmond 3 példázatot, az elveszett bárányról, az elveszett drahmáról, s az elveszett (tékozló) fiúról.

Az elveszett bárány példázatában 100-ból veszik el egy bárány... egy állat... Talán finom ünnepi vacsora lenne belőle valamikor...

Az elgurult drahmáról szóló történetben 10 érméből, ékszerből veszik el egy... Egy tárgy... Egy az asszony számára nagyon kedves és fontos tárgy, valószínűleg nászajándékba kapta...

A tékozló fiú példázatában pedig 2 fiúból egy... Egy ember... Egy apának kisebbik gyermeke...

Látjuk? Szűkül a kör... Egyre értékesebb, ami (aki) elveszik... Egyre inkább rólunk, rólad beszél Jézus a folytatásban...

Igen, folytatás... Ahogy a tékozló fiú, úgy a mi életünk története is folytatás... Csak folytatás... Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a ma embere annyira a jelenben él és hajlamos azt gondolni, hogy vele kezdődik és vele végződik minden...

Mint ahogy csupán részei, folytatói vagyunk Isten és ember történelmének, nagy sorozatának is...

A holnapi naptól szombatig, esténként végigkísérhetjük útján a tékozló fiút... De közben is, bármikor be lehet kapcsolódni a történetbe...

Bárcsak ezeken az adventi napokon lenne lehetőségünk végiggondolni, hogy hol tartunk, hol állunk most...?

Talán éppen elmenőben... Elfáradtál... Csalódtál... „Mert ott nem történt semmi..." -ahogy egy a templomból elmaradozó asszony mondta nekem egyszer...

Talán ott tartasz, hogy nincs semmid... Minden és mindenki kihullott a kezedből, szívedből, életedből... Ebben a bóvli, hitelminősítők által is leértékelt országban ugyan milyen reményünk, kilátásunk lehet...? -kérdezhetik sokan...

Esetleg egy lépéssel már tovább jutottál, s éppen „magadba vagy szállva..." Keresed régi, igazi önmagad, próbálsz az emlékeidbe belekapaszkodni... Csak tudjál kijönni, kimozdulni önmagadból...(Eszembe jut egy régi vicc a peches emberről, aki magába zárkózik és elveszti a kulcsot...)

Vagy már elindultál, s útban vagy az Isten felé...?

Sőt, az is lehet, hogy már ott(hon) vagy atyai házban, templomos, hűséges, szolgáló, de szívedben mégis távol vagy Tőle...

Hol vagy most? S ami ennél is fontosabb: hogyan folytatódik tovább az életed? Ma és ezeken az adventi estéken engeded-e, hogy Jézus folytassa benned megkezdett „munkáját", hívását, szeretetét? S megérkezel-e az Atyához és Ő el tudja-e rólad mondani, hogy „ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott...?"

Imádság: Az evangélizációs hétért

Ének: 40. zsoltár,299., 312., 426. dicséret,