ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/3.sz.

Lekció: János ev. 18, 4-11

Textus: „Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt."

„Egy szerencsétlen ember szerencséje..." -akár ez lehetne a címe mai igehirdetésünknek. Málkus... - a főpap szolgája, aki rosszkor volt rossz helyen... Akinek levágta Péter a fülét... (s akiről mindenkinek a fül jut eszébe, annyira, hogy az már szinte önálló életre kel, mint Gogol: Az orr c. regényében Kuzmics Kovaljov orra...) Málkus, egy groteszk dráma szóhoz sem jutó statisztája, szerencsétlen kisembere... (Ha tragédiához vezetett volna Péter hadonászása, akkor akár a Darwin-díjra is esélyes lett volna - ezt azok kapják, akik szerencsétlenségük, ügyetlenségük miatt halnak meg, s jó szolgálatot azzal tesznek az emberiségnek, hogy szerencsétlenségüket nem örökítik tovább utódaikra...)

Éreztük már magunkat szerencsétlennek? Amikor minden balul sült el... Amikor más történik, mint amit szeretnénk... (Nem ilyennek tűnik az egész életünk sokszor?) Amikor tévedésből történnek velünk a dolgok... (Pucciniről jegyezték fel, hogy egyszer karácsonyra -félrenézve listáját - egy „ellenségének" küldött ajándékot. Mikor észrevette a bakit, küldött utána egy levelet: „A püspökkenyeret tévedésből küldtem..." Nemsokára jött a „barát" válasza: „A püspökkenyeret tévedésből megettem...")

Ma, újév 2. vasárnapján azt nézzük meg, mi volt jó Málkus számára ennél az esetnél, ill. mi, a mi kis szerencsétlen életünkben hogy lehetünk mégis szerencsések?

Lukács evangélista, az orvos, tud arról is, hogy Jézus, ott a helyszínen Málkust meggyógyította! „És megérintve a fülét meggyógyította őt." (22, 51) A szerencsétlenségben csoda is történt! Erről - és ezekről - hajlamosak vagyunk megfeledkezni... Sokszor csak a balszerencséig, a szokatlan rossz dolgokig halljuk-mondjuk a történeteket... Sokszor csak egy forrásból értesülünk az eseményekről, pedig itt is milyen jó, hogy több evangélista is beszámolt az eseményről...

János pedig feljegyezte ennek a szolgának a nevét, Málkus. Ez viszont - a hasonló „passió-statisztákhoz": cirénei Simon, arimátiai József... - arra utal, hogy Jézus követője ill. az ősgyülekezet tagja lett! Némi humorral: volt füle meghallani az evangéliumot...! Nem tudjuk mikor és hogyan, de magával ragadta Jézus! Nem tudjuk, milyen ember volt, de megváltozott az élete: a főpap szolgájából Jézus szolgája lett! (Erről szól egyébként egy képzelet szülte, de valóságos, ifjúsági színdarab, „Egy szolga húsvétja" címmel megtalálható az interneten!) Igen, Jézus testileg és lelkileg is meggyógyította Málkust! A Navaho indiánok sámánjairól (orvos, pap, művész egy személyben!) olvastam, hogy sokszor úgy gyógyítottak, hogy egy 5-6 m átmérőjű, különböző porokból álló kört (= világmindenség) rajzoltak a beteg köré, abba mindenféle motívumot, ill. egy egészséges isten-alakot középre, ezzel mintegy megszerkesztik a harmóniát a beteg körül, „bekötik" őt a világmindenség „vérkeringésébe"... Málkus is visszakapta a testi-lelki harmóniát, szimetriát Jézustól és bekötötte őt Jézus Isten áramkörébe...!

Lukács beszámol arról is, hogy a tágabb tanítványi kör, a 70-es, tagjai visszatérnek Jézushoz, s mondják neki, hogy „még az ördögök is engedelmeskednek nekünk...!" Mit mond Jézus? „...inkább annak örüljetek,  hogy a nevetek fel van írva a mennyben!" (Luk. 10, 20) Igen, hiszem, hogy Málkusnak, ennek a szerencsétlen kisembernek (is) ez lesz a legnagyobb szerencséje, üdvössége, hogy nevét nemcsak János jegyezte fel, hanem Isten is beírta az élet könyvébe! A földi szerencsétlenség mennyei jutalma...

A hívő ember is érezheti szerencsétlennek magát, hogy rossz oldalon álltam, rosszkor rossz helyen voltam, mennyi mindenből kimaradtam, mennyi mindent elveszítettem, mégis Krisztussal mindent megnyerhetünk: (Darwin-díj helyett...) egy egészséges, boldog mennyei életet!

Imádság: Uram, segíts „túllátni" szerencsétlenségemen...!

Ének: 8. zsoltár, 226. és 276. dicséret