ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/27.sz.

Lekció: Préd. 3, 9-22

Textus: „Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégse tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végéig, amelyeket megalkotott." (Préd. 3, 11)

A héten a Bakonyban voltunk hittanos táborban. Gondoltam, -Mezey Máriával szólva - „hoztam valamit a hegyekből", a természet ezer szépségével feltöltekezve, ill. a gyermekhét áldásaival kiegészítve, milyen könnyen tudok majd erről a Prédikátor könyvéből vett igéről beszélni, hogy „szépen megalkotott mindent..." Arról, hogy milyen csodaszép világban élünk és mennyi ajándékkal halmoz el nap mint nap az Úr, hogy milyen hűséggel őrködik a világ örök rendje fölött, s hogy milyen méltósággal ruházta fel legdrágább teremtményét, az embert...Csakhogy: nem ilyen szép a kép. S a prédikátor észre is veszi a képen az árnyékot, a foltokat, a maszatokat, s ezt el is mondja nekünk...

Először is azt, hogy Isten nem csak ajándékokat ad, hanem gyötrelmet, kínokat, bajokat is, „hogy bajlódjanak velük...(10)

Legyünk őszinték: Mi nem Istent okuljuk a bennünket ért sérelmekért, fájdalmakért? Nem Istent hibáztatjuk azért, hogy küszködünk, kínlódunk, szenvedünk? Mert, persze: annyi jót kapunk az életben, de a rosszat kitől kapjuk? Miért van annyi baj a világban? Ráadásul az sem vigasz, hogy tudjuk: mióta ember az ember, kérdezi, s amíg világ a világ fel fogják tenni ezt az örök, talán megválaszolhatatlan kérdést..

Aztán az is árnyékot vet a képre, hogy az Isten örök világrendjében azért lehet találni káoszt és zűrzavart...Főleg ott, ahol emberek élnek...Észre is veszi a prédikátor: „..a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság..." (16.v.)

Érdekes: a prédikátort gyakran vádolják azzal, hogy az „ő Istene" messze a világ fölött lakozik, s nem avatkozik bele annak apró-cseprő dolgaiba. Ennek ellent mond a 17. vers, ahol arról van szó, hogy megítéli ügyeinket, sérelmeinket. Igen, még az életben igazságot (és Igazságot -Jn.14,6!) szolgáltat, mindenki megkapja, ami jár neki, s nem csak az utolsó ítéletkor -ahogy sokan gondolják...

Végül ami az ember egyedülálló méltóságát illeti: Igaz hogy az Isten az embernek -ellentétben az állattal- szívébe adta az idő végtelenségének tudatát (11.v.), hogy túllásson a jelen pillanaton, de az is igaz, hogy „az emberek sorsa olyan, mint az állatoké." (19.v.)

Összefoglalva: Mi az ami beárnyékolja az Isten által szépen és jól megalkotott világ képét? A halál. Az elmúlás. „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni...!- írja Madách az „Ember tragédiájában". Éppen ezért a prédikátor számára a nagy világmegváltó tervek és életcélok helyett maradnak az apró örömök. S marad a kétely: Ér-e egyáltalán valamit az emberélet?

Mi nap mint nap hallunk a híradásokban emberi tragédiákról, halálesetekről, áldozatokról. Igen, egyre homályosabb és átláthatatlanabb minden, de talán épp azért, hogy még inkább tudjuk becsülni ezt a csodaszép világot, annak Alkotóját és Megváltó Urát! Hogy igenis: az emberi élet annyira értékes, hogy az „Ige testté (romlandó, halandó emberré ) lett"! Bárcsak elmondhatnánk ennek az evangéliumnak a folytatását, mindig, jelen időben: „...és mi látjuk az Ő dicsőségét!"  Ámen!

Imádság: Azért, hogy a Fény nagyobb legyen életünkben az árnyéknál!

Ének: 75. zsoltár, 246., 251., 426. dicséret