ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/8.sz.

Lekció: II.Kir. 2, 19-25
Textus: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet..." (V.Móz. 30, 19)

Elizeus önálló prófétai küldetésének első két csodáját olvashatjuk a lekcióban.
Az egyik rövid történet arról szól, hogy a jerikóiak panaszkodnak neki, hogy rossz a vizük és terméketlen a földjük, mire Elizeus sót dobott bele a víz forrásába, s az meggyógyult.
A másik történet tragikus és nehezen érthető: Bétel felé menet a prófétát fiatal fiúk csúfolták kopaszsága miatt. Elizeus erre az Úr nevében megátkozta őket, melynek következtében két medve jött ki az erdőből, s szétszaggatott negyvenkét gyermeket...
E két egészen különböző tartalmú esemény, cselekmény azért kerülhetett egymás mellé, hogy lássuk, mennyire élet és halál ura az Isten! Igen, Ő ad életet. Annak a városnak is, amelyet korábban egyszer elpusztított. (Józs. 6) És Ő ad halált. Akik az Úr szolgáját kicsúfolják, azoknak -legyenek akár gyermekek is - meg kell halniuk e kegyetlen ószövetségi történet szerint, ugyanez az Isten viszont engedi, hogy saját fiát kigúnyolják, keresztre feszítsék - értünk! Ő ad áldást és Ő ad átkot. Igen, Őt komolyan kell venni, Ő élet és halál Ura!
Aztán az is kiderül ezekből a történetekből, hogy milyen nagy hatalmat kaphat Istentől az ember! Elizeus Istentől kapott hatalmával megmenti egy egész város lakóinak életét, ugyanakkor Isten nevében átkával gyermekeket öl meg. Ha jobban belegondolunk: mi is életet adhatunk és életet vehetünk el, magunkét vagy éppen másokét. Lelki értelemben is lelkeket menthetünk meg, bizonyságtételünkkel, életünk példájával életeket kísérhetünk az „örök életre buzgó víz forrásához", Jézushoz (Jn.4), de ugyanakkor ki is olthatjuk a Lelket másokban (I.Thessz. 5, 19), esetleg miattunk nem ismerik meg Jézust, a Szabadítót. (397/5. dicséret) Igen, még tökéletlenségünk ellenére is életet adhatunk: erről szól a vízhordó története, melyben egy törött cserépedényből két éven keresztül mindig csorgott a víz, panaszkodott is az gyenge teljesítménye miatt, de -miután a vízhordó virágmagokat hintett az út mellé- így nőttek ott gyönyörű virágok, s leszedve lettek díszei a háznak...
S amit még megmutatnak Elizeus első csodái, az az, hogy milyen apró dolgokon is múlik élet vagy halál! A „vizes történetben" apró só kellett, hogy ihatóvá legyen a víz, s élhető város legyen Jerikó! Emlékezzünk csak a mesére, mikor az öreg király azért haragudott meg a lányára, mert azt mondta, hogy úgy szereti, mint emberek a sót... S gondoljunk Jézusra: „Ti vagytok a föld sója!" (Mt. 5, 13) Milyen apró dolgokban különbözhetünk (mosoly, beszéd, megbocsátás stb.) a nem keresztyénektől, mégis ezek adnak ízt, tartósságot, öröklétet... (?)  A „medvés történetben" is jelentéktelennek, ártatlannak tűnő, meggondolatlan szavak okozták a gyermekek vesztét... Mi is hányszor megbánjuk, hogy olyat mondunk, amit nem kellene... Pedig gyermekeinket is így neveljük, tanmesékkel (töpörtyű), s mi magunk is tudjuk, hogy parányi nyelvünk, mint egy kis láng, mégis egy egész erdőt meggyújthat...(Jak. 3)
Víz-tűz, élet-halál, áldás-átok, másokat dicsérő vagy gúnyoló szavak... Ellentétes lehetőségek... Válasszuk az életet, az áldást, a szeretetet!
Imádság: „Tégy Uram engem áldássá...!"
Ének: 25.zsoltár, 254., 479. dicséret