ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/21.sz.

Lekció: Zsolt. 146

Textus: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" (II.Kor. 13,13)

Az anekdota szerint volt egy osztálykirándulás Felvidéken, egy kempingben volt elszállásolva a középiskolás társaság. Az egyik sátorban ittak a fiúk, s közülük az egyik kiment levegőzni... Igen ám, de nem talált vissza! Először a sátrat kereste, aztán a kempinget, végül -mikor a határőrök elfogták- az országot...

Hogy ne járjunk így, s tudjuk hová tartozunk, hasonló táguló körökben határozzuk meg mai koordinátáinkat... 1, Helyi gyülekezet, melyben ma egy új sorozatot kezdünk, Hitvallások a Bibliában. 2, Magyar Református Egyház, amely a Heidelbergi Káté 450. évfordulója alkalmából ezt az évet a Hitvallás évének nyilvánította. 3, Világ keresztyénsége, amely ma, a pünkösd utáni vasárnapon a Szentháromság Istent ünnepli, mintegy lezárva a nagy üdvtörténeti ünnepek sorát, s megnyitva az „ünneptelen félévet". A régiek úgy is mondták, hogy az Úr féléve után jön az Egyházé, azaz Jézus elvégezte küldetését, most már rajtunk a sor...

Első hitvallásunk arról szól, hogy Istent a Bibliában Szentháromság Istenként ismerhetjük meg, annak ellenére, hogy alig van néhány igevers, amelyben az Atya-Fiú-Szentlélek együtt szerepel, s maga a Szentháromság tan később keletkezett. De... Semmit nem tudnánk az Istenről, ha Ő, mint Atya, nem jelenti ki magát! Szeretetből! Gyárthatunk tudományos elméleteket, teóriákat, spekulálhatunk, filozofálhatunk Róla, hasztalan. „Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti Önmagát!" -mondja egyik régi dicséretünk. Konfirmandusoknak szoktam magyarázni, hogy egy celebről sem tudnánk semmit, ha ő nem mutatná meg magát, nem válaszolna riporteri kérdésekre, nem engedne be kamerákat az életébe. Isten is feltárja Önmaga világát, bepillantást enged titkaiba, terveibe!

Hogyan jelenti ki önmagát? Fiában, Jézus Krisztusban, kegyelemből! Isten Jézus Krisztusban hidalta át a bűn és a halál szakadékát, amely az Ő világa és miközöttünk fennáll!

Vannak, akik azt vallják, hogy nincs szükség megváltásra, Megváltóra, amire szükségem van, azt el tudom érni.

Mások szerint, ha vallásos vagyok, templomba járok, imádkozom, jó ember vagyok, ez elég kell hogy legyen az üdvösséghez... (Ja, hogy akkor mi szükség van Jézusra...?)

S szép számmal vannak, akik azt mondják, mindegy hogyan nevezzük a közvetítőt... Mózes, Buddha, Krisztus, Mohamed vagy éppen Bahá Ulláh (= Isteni fény), ahogyan egy létszámában nem, de hatásában nagyon erős, magát a végső korszak világvallásának nevező, minden vallást egyesíteni akaró baháizmus hívei vallják...

Mi Péterrel együtt hisszük: „...nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk!" (Ap.csel. 4, 12)

Hol élhetjük át a kijelentést? A Lélek áradásában, a Szentlélek közösségében! Thor Heyerdahl több óceáni expedíciót is szervezett, nádhajóval, tutajjal, különösebb hajózási ismeretek nélkül, ugyanis a tenger áramlatára bízták magukat! Egyik tutaját olyan csádi hajóépítők készítették, akik évezredek tapasztalatát halmozták fel. Inkább rájuk hallgattak, s nem a korszerű tudományos ismerettel felvértezett szakemberekre. A veszélyesnek ígérkező utazáson 7 nemzet képviseltette magát, volt köztük amerikai és szovjet is, a hidegháborúk idején, a legnagyobb egyetértésben töltöttek heteket egymással. Heyerdahl kidolgozott egy közös hajózási nyelvet, szókincset, hogy vészhelyzetben is azonnal megértsék egymást...

Vajon az Egyház hajóját rábízzuk-e a Lélek áramlatára? A modernség mámorával szemben bízunk-e hagyományainkban, hitvallásainkban? Értjük-e egymást? Igénk hitvallását? „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" Imádkozzunk az Egyházért!

Ének: 67. zsoltár, 246., 394. dicséret