ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/12.sz.márc.15.

Lekció: János ev. 19, 12-16

Textus: „Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk!" (Jn. 19, 15)

Egy első hallásra márc.15.-hez, nemzeti ünnepünkhöz nem illő kérdéssel szeretném kezdeni igehirdetésünket: szeretjük Jézust? Sőt, felteszem még személyesebben: szereted Jézust? Látni fogjuk, hogy ennek a kérdésnek egy sor következménye van, látni fogjuk, hogy minden összefügg mindennel...

A zsidók (meg)gyűlölték Jézust. Ott állt előttük minden bizonnyal bíbor palástban, töviskoronával a fején, hallotta, ahogy azt mondja Pilátus, hogy „íme a ti királyotok", hallotta a nép ítéletét, hogy „vidd el, feszítsd meg!", hallotta, hogy Pilátus még egyszer rákérdez, hogy a „ti királyotokat feszítsem meg?", s hallotta a főpapok, a zsidó nép válaszát, ezt a súlyos, komoly következményeket magába foglaló mondatot: „Nem királyunk van, hanem császárunk!"

Ezzel nemcsak Jézusra mondtak nemet és halálos ítéletet. Nemcsak annyit mondtak, hogy mi nem kérünk Jézusból, az ő uralmából, a keresztyénségből. Hanem megtagadták - divatos kifejezéssel élve - saját nemzeti identitásukat is! A múltjukat! Nemzeti-állami berendezkedésüket, a királyság intézményét! A király személye nagyon fontos volt Izráel történelmében, a Királyok könyveiből is tudjuk, hogy az egész nép jövője és Isten melletti megmaradása függött azon, hogy az épp aktuális uralkodó „azt tette amit helyesnek lát az Úr" vagy nem! Megtagadták nemzeti reménységüket, jövőjüket is, hiszen a Messiás váradalomnak is ez a lényege, hogy Isten majd egy olyan nagy, hatalmas uralkodót támaszt, egy új Dávidot, aki majd igazságban és dicsőségben uralkodik örökkön örökké! És ami a legszomorúbb: megtagadták magát, az élő Istent is! Hiszen ennek a választott népnek Jahve volt az igazi királya! Még a bírák korában Izráel vénei elmentek Sámuelhez, hogy nekik is király kell, mint a többi népnek. S azt mondta az Úr Sámuelnek, hogy engedj nekik, mert „engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk!" (I. Sám. 8, 7)

Látjuk tehát, hogy a Jézussal szembeni gyűlölet végső soron hazaáruláshoz, Istentagadáshoz, s egy idegen hatalom melletti hűségeskühöz vezet! „Nem királyunk van, hanem császárunk!"

Tanuljunk ebből! És először is: szeressük Jézust...! S ha szeretjük Jézust, akkor tisztelni fogjuk a történelem egészét irányító Isten hatalmát és bölcsességét is. S ha szeretjük Jézust és tiszteljük Istent, akkor hazánk sorsa, nemzetünk jövője sem lehet közömbös számunkra! Ma nemzetünk sorsa még szorosabban összekapcsolódik a keresztyén Európa jövőjével. De hogy ez nem újdonság, egy személyes élményemmel hadd támasszam alá...

Legemlékezetesebb március 15.-ém 1989-ben volt Kelet-Németországban. Még nem volt egységes Európa, állt a vasfüggöny és a berlini fal. Egy öregotthonban dolgoztam, s úgy ünnepeltem, hogy begyalogoltam Gernrodeból Quidlinburgba! (15km) Ez utóbbi város arról híres, hogy 973-ban I. Ottó német-római császár itt hívta össze azt a birodalmi gyűlést, tulajdonképpen az első Eu-csúcstalálkozót, amely Európa összefogására, védelmére (akkor Bizánc hatalmát kellett visszafogni, ma az Iszlámét!) szólította fel a jelenlévőket, akik között ott voltak már magyar népünk képviselői, a Géza által kiküldött 12 főúr, így ez az esemény fontos mérföldkő volt a magyarságnak a keresztyén Európához való csatlakozásában!

A történelem újra és újra ismétli önmagát - más helyszínekkel, szereplőkkel. És minden összefügg mindennel: keresztyén hit, Istentisztelet, történelem, politika, hazaszeretet... És nem mindegy a sorrend sem: nem úgy van, hogy elég ha nagy magyar vagyok, ez vonja maga után a hitemet is...  Hanem: szeressük Jézust, tiszteljük a történelmet irányító Istent és akkor nemzetünk iránt is hűségesek leszünk! Szereted Jézust?

Imádság: magyar nemzetünkért, keresztyén Európáért!

Ének: 47. zsoltár és 294. dicséret