ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/9.sz.

Lekció: Zofóniás: 1, 7-18; 3, 9-20

Textus: „Harag napja lesz az a nap..." (1, 15)

Nem tudom, van-e olyan gyülekezet, ahol szokták énekelni 363. dicséretünket, mely így kezdődik: „Jön a harag napja lánggal..." Bizonyára nem sok... Az is biztos, hogy ez nem véletlen... Harag napja, dies irae, végítélet - a mai ember számára a középkor világát idéző, szabadságát gúzsba kötő, komfortérzetét beárnyékoló, nyugtalanító gondolat...

S az is valószínű, hogy ennek egyik „szülőatyját", Zofóniást sem hallgatta mindenki szívesen. Túl a számonkérés, az ítélet tényén legalább három meglepetés érhette az akkori hallgatóságot, s most bennünket is, a következő kérdésekkel kapcsolatban: Kikre vonatkozik ez? Miért van erre szükség? Végül: Milyen is lesz ez a nap?

Az első, hogy nemcsak az idegen népeket -mondjuk így:- a bűnös világot fogja Isten megítélni, hanem az övéit is!

Zofóniás idején is Isten népe tudott az ítélet napjáról, de azt gondolták, hogy ez majd csak az őket körülvevő, nyomorgató, ellenséges népekre jön el, rájuk nem...

Olyan könnyen berendezkedik a mai hívő keresztyén ember is arra az előítéletes szemléletre, hogy persze, jöjjön a kárhozat az erkölcstelen, liberális nyugatra, az arab terroristákra, az istentelen kínai kereskedőkre, mindenkire, csak ránk nem, hisz mi vagyunk Isten Krisztusban megváltott népe, mi már bármiben hihetünk, bármit megtehetünk, bárhogy élhetünk... Ezzel szemben mit mond Isten egyértelmű igéje? „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel..." (II. Kor. 5, 11)

A következő meglepetés, hogy az ítélet olyan bűnöknek is következménye, amiről nem is gondoljuk, hogy azok!

Csak kettőt említsünk az ige alapján, az egyik a babonás szokások. „Megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a küszöbön..." (1, 9) Aki érintés nélkül átugrotta a megemelt küszöböt, azt szerencse érte... Előrejelzése egy várható eseménynek, állapotnak -nem Istentől jövő, idegen gondolat, mint ahogy mai babonáink is: péntek 13, lekopogás, újévi, esküvői szokások stb...

A másik a divat...! „Megbüntetem (...) mindazokat, akik idegen ruhába öltözködnek." ( 1, 8) Ártalmatlan külsőségnek tűnik, de igazi belső oka egyszerre a kitűnni vágyás és az uralkodó többséghez való igazodás -nem pedig Istenhez és az Ő népéhez...!

Végül a legnagyobb meglepetés, hogy a harag napja mindezek ellenére az öröm napja lehet! „Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem lánya! Elveszi rólad az Úr az ítéletet..." (3, 14-15) Kiknek szól ez? Nem az életrevalóknak, hatalmasoknak, a mindenféle (anyagi, kapcsolati, kulturális) tőkével rendelkezőknek, hanem az alázatosaknak, a nincsteleneknek, a világban elveszetteknek... Akik egyedül Isten oltalmában és Krisztus meg nem érdemelt kegyelmében bíznak, s akiket majd -olyan sokat mondó ez a kép- a pokolra szánt idegen népek visznek ajándékként az Isten elé... „Etiópia folyamain túlról nekem hoznak áldozatot imádóim: szétszóródott népem." (3, 10)

Csak egyedül Isten nem fog meglepődni ezen a különleges ajándékon: Ő már vár bennünket, a végső számadás, vagy annak vélt elmaradása miatt még nyugtalan, identitását még kereső, de Krisztusban már megtalált, összegyűjtött népét!

Imádság: A világ népeiért, keresztyénekért!

Ének: 38. zsoltár, 164., 196., 398. dicséret

Feltöltés alatt