ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/48.sz.

Lekció: III.János

Textus: „...jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak, mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban." (III.Jn. 6-8)

Legújabb gyülekezeti naptárunk címlapján kinyitott, kitárt templomajtónk látható, a felirat pedig: Templomunk falain kívül -szórványban, vendégségben... Egyrészt tehát a kinyitott ajtó arra szolgál, hogy mi mozduljunk ki, menjünk a hozzánk tartozó szórványgyülekezetekbe, ill. más közösségekbe, találkozókra, rendezvényekre - ilyen képeket gyűjtöttünk össze a naptárba. Másrészt viszont a nyitott ajtón hozzánk is bejöhetnek - ahogy most adventi istentiszteletünkön a zeneiskolásokat látjuk vendégül... S ha már a nyitott ajtókról beszélünk, tudjuk, ezek baleseteket is okozhatnak... Például oly módon, hogy olyanok is bejönnek, akik töréseket okoznak a közösségünkben... Ezért íródott egyébként János apostol 3. levele, ugyanis egy bizonyos Diotrefész nevű gyülekezeti vezető nemcsak a nemkívánatos tévtanítók, hanem minden idegen előtt bezárta volna a kapukat, szemben Gájussszal, akinek vendégszeretetét János megdicséri, s bennünket is erre buzdít. Nézzük, kik előtt nyissunk ajtót, hogyan, milyen módon, végül mi is a végső célja egy gyülekezet nyitottságának, vendégszeretetének?

Kit fogadhatunk be? Azokat, akik Isten nevéért jönnek hozzánk! S itt egyrészt gondolhatunk az őszinte, Istenkereső emberekre. Talán még azokra is, akiknek „gyanús" a múltjuk, s évekkel, évtizedekkel ezelőtt még más ajtókon kopogtattak, s más közösségekben érezték jól magukat... Ha Jézus Krisztust megtalálják nálunk, akkor jó helyre jöttek, ugyanis „...nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." (Ap.csel. 4, 12)

Másrészt gondolhatunk azokra a hitben már jártasabb testvérekre, akik azért jönnek, hozzánk és más keresztyén közösségekbe is, hogy Isten nevét, dicsőségét szolgálják. „Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben!" (Zsolt.22, 23)

Hogyan történjen ez az ajtónyitás? „Istenhez méltóan..." -írja az apostol. Istenhez méltóan...- erre mondják, hogy magasan van a léc... Hiszen tudunk-e olyan nyitottak, befogadóak lenni egymás iránt, ahogy az Isten „bevett kegyelmébe..."? - szoktuk énekelni a 32. zsoltárban. Tudunk-e olyan elfogadóak lenni a másik felé - s nem rögtön megváltoztatni, átformálni, átprogramozni akarjuk a közénk jötteket -  ahogy Isten elfogad minket, engem, „amint vagyok..." (460.dics.) S tudunk-e úgy várni Jézusra, szíveinket úgy előkészíteni karácsony ünnepére az idei adventen, amilyen végtelen szeretettel előkészítette számunkra a megváltást a mi irgalmas Istenünk. „Ó Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, bejönnél már de némán kulcs fordulásra vársz..." (457.dics.)

Mi is a célja, miért is kell nyitottnak lennünk? „...hogy munkatársakká legyünk az igazságban!" Hogy akik bejönnek hozzánk, megérezve valamit ebből az „isteni bánásmódból", krisztusi légkörből, maguk is Krisztus igazságának szolgálói, misszionáriusai lehessenek! Ahogy a tegnapi Vas népében nyilatkozta Steinbach püspök úr, hogy akik hozzánk betévednek, azok úgy távozzanak, mint akik Isten mennyei világával találkoztak... Ismertem egy hölgyet, aki eredetileg azért ment el egy gyülekezetbe, hogy annak kórusában énekeljen... Aztán később már rábízták az egész énekkart... S végül annyira magával ragadta ez a szent, „mennyei közeg", hogy minden istentiszteleten, gyülekezeti alkalmon részt vett, sőt, akár egy bibliaórát is rá lehetett bízni... -munkatárs lett az igazságban!

Nyitott ajtók... Imádkozhatunk azért, hogy akár a következő naptárunk képei már egy olyan értelemben „nyitott ajtós gyülekezetet" mutassanak, amelyben a keresők, akik Isten nevéért jönnek, otthont találnak, mert itt Istenhez méltóan viszonyulnak hozzájuk, s maguk is szolgálói, munkatársakká lehessenek az igazságban!

Ének: 150.zsoltár, 328. dicséret