ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/ karácsonyi sz.

Lekció: Zsolt. 18, 1-20

Textus: „Lehajlította az eget és leszállt..." (Zsolt. 18, 10)

Kedves Ünneplő Gyülekezet! Tudjuk, a betlehemi pásztoroknak megjelentek az angyalok...De mi a helyzet nálunk? A XIX.sz.-ban a pásztorok gyakran panaszkodtak amiatt, hogy igen gyakran -angyalok helyett- betyárok jelentek meg náluk, s ilyenkor az uraság birkáiból (amivel ugye, el kellett számolniuk) le kellett nekik vágni, s enni adni... „Előttünk a törvény, mögöttünk a zsivány, mindegyiknek engedelmeskedni köllött..."

Előttünk a törvény, hogy Istennek tetsző, törvénytisztelő, mindenféle elvárásnak megfelelő életet éljünk, de ott van mögöttünk egy zsivány, embertelen és istentelen világ, ami akaratlanul is a rosszra kényszerít... Tényleg ilyen lehetetlen a helyzetünk?

A 18. zsoltárban két csodálatos esemény képei tárulnak elénk: az egyik a Vörös-tengeri átkelés, Izráel népe előtt az új, rendezett, önálló élet ígérete Kánaán földjén, ám jelenük még bizonytalan, mert mögöttük a fáraó seregei... A másik a Sínai hegyi törvényadás, előttük ott van a törvény, a szövetségkötés, ám mögöttük, bennük már kísért a zsivány, gondoljunk csak az aranyborjú történetére... Isten mindkét szorult helyzetben segített (víz kettéválása, ill. rézkígyó felállítása), szabadító kezével „belenyúlt" az eseményekbe, igen, lehajlította az eget...

A nép további története egyre inkább arról szólt, hogy Izráel lentről, a törvény cselekvésével próbálta áthidalni közte és az Isten között lévő távolságot („Isten a mennyben van, te pedig a földön..." Préd. 5, 1), mintegy „felhajtani" Hozzá a földet... Az Újszövetség és karácsony pedig azzal kezdődik, hogy Isten fentről egyszer és mindenkorra összekötötte az Ő szent világát a mi bűnös világunkkal! Krisztusban megoldotta az isteni törvény és az emberi bűn szorításában feszülő ember dilemmáját, lehetetlen helyzetét! (Róm.7) Olyan csodálatos, hogy amit a teológusok, igehirdetők próbálnak hosszú körmondatokkal megmagyarázni, azt a zsoltáros ilyen egyszerű, plasztikus és praktikus képpel világossá, mindenki számára értetővé teszi: „Lehajlította az eget..."

A görögkeleti ikonokon Krisztus kezét időnként úgy ábrázolják, hogy a hüvelyk-, a mutató- és a középső úját összeérinti, ez így a Szentháromságot jelenti, s ebből a lefelé hajló mutató új szimbolizálja a Fiú emberré létét, az inkarnációt, magyarul: karácsonyt... Lehajlította az eget...

Weöres Sándornak van egy nagyon szép gondolata: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra..." Biblikus hittel annyit hadd módosítsunk rajta, hogy igazából nincs szükségünk létrára... Nem kell, nem is tudunk „felmászni" hozzá, ágaskodnunk sem kell, jóságunkkal, kegyességünkkel kapaszkodni utána, mert Ő egészen lehajolt hozzánk... „Földig hajolt a kárhozott világért, s meghalt alant, hogy élhess odafenn..." (397./3.v.)

Benned a létra... - olyan szempontból viszont igaz, hogy bennünk, a mi életünkben érhet össze az ég és a föld, van összeköttetés, érintési pont... Krisztusban Isten által megérintett, lehetetlen, nyomorult helyzetünkből megszabadított, megváltott emberek lettünk!

Tudjuk-e ezt életünk minden napján tudatosítani magunkban? Engedjük-e, hogy a testtélét csodája átjárja, körülvegye mindennapjainkat? A csoda, hogy Isten lehajlította az eget...!

Imádság: Áldott ünnepekért, Isten szeretetének átéléséért!

Ének: 318., 326., 327., 397, 458. dicséret