ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/22 Áldozócsütörtök

Lekció: Ap.csel. 1, 9-11

Textus: „Azt mondom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot." (.I. Kor. 15, 50)

Áldozócsütörtök a mennyei dicsőségre irányítja a figyelmünket: a feltámadt Krisztus bennünket is feltámaszt, a menybe ment Krisztus pedig bennünket is részesít majd az Ő örök dicsőségében! Ehhez azonban át kell alakulni, formálódnia az életünknek, mert „test és vér nem örökölheti Isten országát" - ahogyan igénkben hallottuk.

Igen, átalakulás nélkül nem nyerhetjük meg az üdvösséget! Fontos ezt tudatosítani magunkban különösen egy olyan világban, ahol szinte minden csupán a testi, fizikai lét körül forog, még inkább az evés-ivás körül... Mintha ez lenne az élet értelme és célja, táplálkozásunk és jóllakottságunk... Gondoljunk főzős tv-csatornákra, műsorokra, arra, hogy jóléti társadalmunkban egész iparágak állnak ennek szolgálatában. Sőt, ez a szemlélet egyházunkban is erősen jelen van. Eszembe jut, jó 10 évvel ezelőtt egy kolléga írt egy körlevelet, hogy miért „torkollik" minden lelkészértekezlet kiadós ebédbe, mikor ezt az időt lelki dolgokra is fordíthatnánk, azt a pénzt pedig egyéb magasztosabb célokra... Még igével is alátámasztotta mondanivalóját: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." (Róm. 14, 17) Igénkben is valahol erről van szó, hogy földi, testi dolgokra koncentráló életszemlélettel nem lehetünk Isten országának örökösei, egész életünknek át kell alakulnia lelkivé, dicsőségessé, krisztusivá!

A teljes átalakulást csak az utolsó napon fogjuk átélni! Milyen sokat mondó, hogy a hallott áldozócsütörtöki történet nem arról szólt leginkább, hogy Jézus elment, hanem hogy vissza fog jönni! Pál is erről beszél, sőt, ő még abban hitt, hogy életében meg fogja élni Krisztus visszajövetelét! Addig azonban a romlásnak vagyunk alávetve... Szenvedésnek... Kísértésnek, hogy e földi életünket, benne az egészségünket fontosabbnak tartsuk, mint üdvösségünket... Ezekben az időkben különösen is, hányszor mondtuk, hogy az egészség a legfontosabb... Egy igehirdetésben olvastam: „Egy ember betegen is lehet boldog Krisztussal, s egészségben is lehet boldogtalan, Krisztus nélkül..." Persze, ezzel együtt e betegség nem jó, egy rendellenes állapot... Nem véletlen, hogy Jézus tevékenységének jó része a gyógyításokból állt, ezek mind az Ő messiási jelei voltak, Ő már elkezdte a romlandó test dicsőségessé, mennyeivé formálását... De a teljes átalakulás majd utolsó napon fog végbe menni!

Az átalakulásnak mégis már a jelenben el kell kezdődnie! Nem tolhatjuk el teljesen az idők végére. A Szentlélek már itt formálja a mi életünket. Újjászül, átformálja magatartásunkat, jellemünket, erkölcsünket. Lehet látványos, radikális módon, szinte egy pillanat alatt, mint pl. Pál apostol életében, s lehet egy hosszú folyamatban, nevelés által. A lényeg, hogy az önmegtagadást nem kerülhetjük el, mindent egy lapra feltéve kell követnünk Krisztust! Különben legfeljebb erkölcsösök és jók lehetünk, a felszínen... A feltámadt Krisztus viszont egész lényünket, gondolkodásunkat, akaratunkat szeretné teljes mélységében átformálni! Mi magunk önerőből erre képtelenek vagyunk, de a feltámadt Krisztus meg tud változtatni! Hányan mondták már nekem idősebb emberek, hogy „Tiszteletes Úr, ne nekünk, öregeknek prédikáljon, bennünket már nem tud megváltoztatni..." Én nem, de a feltámadt Krisztus igen! Ahogy tette azt a tanítványok életében is. Erről szól Túrmezei Erzsébet ismert verse, hadd fejezzem be ezzel:

„HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt... zokogó, bús miértek. Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt... szívek, üres-szegények. Húsvét előtt kihamvadott remények. Húsvét előtt... egy nagy „Minden hiába!"
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után... futni a hírrel frissen! Húsvét után... már nem kérdezni mit sem! Húsvét után... új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után... erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek."

Imádkozzunk lelki életfelfogásért, krisztusi életért, átalakulásért!

Énekek: 358, 367