ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/51.sz.

Lekció: János ev. 17, 6-19

Textus: „...A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet." (6.v.) „...Ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem." (8.v.) „Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi." (11.v.) „Én nekik adtam igédet és a világ gyűlölte őket...(...) Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (14-15.v.)

Leperegtek az ünnepnapok... Négy egymást követő nap volt istentisztelet, nem csoda, hogy mára tényleg csak a leghűségesebbek maradtak... A törzstagok... Akik most azt hallottuk, hogy Jézus, főpapi imádságában a tanítványaiért imádkozik, akikre úgy tekint, mint Isten ajándékaira... (És mi?) Év vége felé közeledve, úgy is figyeljünk: kik is vagyunk, milyeneknek kell megmaradnunk?

Először is Jézus azért imádkozik, hogy legyünk Isten igéjét megtartó közösség! Mindig adós maradok azzal, hogy ritkán dicsérem a gyülekezetet, most viszont hadd mondjam örömmel, az utóbbi időben több, itt szolgáló lelkész is megjegyezte, hogy milyen jó itt prédikálni, mert figyelnek az igehirdető szavára! Ez már egy fontos lépés előre, hisz az igére figyelő gyülekezet lehet az igét megtartó közösség! S most egy szójátékban kifejezett bibliai-egyháztörténeti igazság következik - figyeljenek: a megtartott ige tart meg bennünket Isten népének! Nem a lelkipásztor gyülekezetvezetői vagy igehirdetői talentuma, nem is a gyülekezet lelkesedése, pláne nem a társadalmi-politikai- gazdasági viszonyok, hanem hogy mennyire vesszük komolyan Isten szavát!

Aztán: Jézus azért imádkozik, hogy legyünk Isten igéjében Jézust felismerő közösség! Egy gyülekezet lelki érettsége, Krisztushoz való elkötelezettsége mutatkozik meg abban, hogy egyrészt a lelkész mennyire prédikál „krisztocentrikusan", mennyire áll az élő Krisztus igehirdetéseinek középpontjában... Másrészt hogy az igét hallgató gyülekezet mennyire „hallja ki" a prédikációkból Krisztus megváltó művét, szavát, lelkületét, szeretetét! Egyszer egy lelkész -névtelenül- kitöltetett egy kérdőívet a gyülekezeti tagokkal, s az egyik (ravasz) kérdés így szólt: miről /kiről szóljanak az igehirdetések? S elgondolkodtatók voltak a válaszok, mert bizony az erkölcs, a pozitív bibliai gondolatok, az egyház, de még a nemzeti-politikai dolgaink is megelőzték Jézus Krisztust...

Folytatva: Jézus azt is kéri az Atyától, hogy legyünk Krisztusban egységes közösség! Sokak szerint ez a főpapi imádság legfontosabb, egyúttal legaktuálisabb gondolata! Épp tegnap is megkérdezte tőlem valaki, hogy „tiszteletes úr, az egyháznak ez a felekezeti megosztottsága azért nagy mértékben árt a hitelességének, ugye?" Mit felelhettem erre, igen... Meg elmondtam, hogy egyre inkább ökumenikus összefogást sürget a világ... Egyszer lelkészi körben hangzott el: apáink még így mondták: „református magyar vagyok..." A rendszerváltás után, a nagy liberalizmusban: református keresztyén vagyok... Mára pedig alighanem megfordult a fontossági sorrend: keresztyén református vagyok... S egyébként pedig annak is igaza van, aki azt mondta, hogy többet ér 1 hívő, hiteles, alázatos keresztyén, mint 10 hitvány és büszke református ember...

Végül: Jézus azért könyörög, hogy legyünk a világ gyűlöletében is kitartó, de a gonosztól megtartott közösség! Ami a világ gyűlöletét illeti: többször elmondtam már, jó „lakmuszpapír", ugyanis jelzi, hogy mennyire tűnünk ki Krisztussal, mennyire figyelnek fel ránk, mennyire váltjuk ki a bennünket körülvevők irigységét... A gonosz valósága -többféle formában: izmusok, világi, Istenellenes trendek, külső támadások vagy belső bűneink - állandó készenlétre, harcra késztet minket. S jó tudni, hogy Jézus imádkozik értünk...

Imádság: A keresztyénségért, református egyházunkért, gyülekezetünkért!  Ének: 135. zsoltár, 167., 172. és 395. dicséret