ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/8

Lekció:  I. Móz. 43

Textus: „Akkor Júda ezt mondta apjának, Izráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! (...) Ő  (József házának felügyelője) azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba. (...) Amikor József megpillantotta testvérét, Benjámint, anyja fiát, ezt kérdezte: Ez a legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam! Akkor azonban elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyült, és a sírás környékezte. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát." (I.Móz. 43 válogatott versek)

Hogy szokták mondani a sorozatokban? Az előző rész tartalmából: Kánaán földjén is kitört az éhség. Jákób Egyiptomba küldi fiait, akik nem ismerik fel a már nagy emberré lett testvérüket, Józsefet. Ő próbára teszi őket: kémeknek mondja testvéreit, akik azzal bizonyíthatják ártatlanságukat, ha hazamennek, s elhozzák magukkal az azóta született legkisebb testvérüket Benjámint... Útravalóval ellátva, pénzes zsákjaikkal érkeznek vissza apjukhoz, ez meglepetés, az már nem, hogy ő nem akarja visszaengedni legkisebb fiát, hiába ajánlja fel a rangidős Rúben, hogy megölheti 2 gyermekét, ha nem hozza vissza, Jákób hajthatatlan...

Innen folytatjuk történetünket, s ma 3 olyan mellékszereplővel ismerkedünk meg, akik mégis fontosak a cselekmények előrehaladásában...

Az első Júda, aki Rúben helyett átveszi a főnök szerepét a testvérek között... Határozott... Ész érvekkel próbálja meggyőzni apját, hogyha nem engedi el Benjámint, akkor mindnyájan éhen fognak halni, nincs más megoldás... Nagyon gyakorlatias, pragmatikus. Már akkor is, amikor  annak idején az ő javaslatára adták el Józsefet a kereskedőknek (mi hasznunk abból, ha megöljük..?), s most is, amikor rábeszélte végül apját, megjegyzi, hogy „ha nem késlekedünk, már kétszer megfordultunk volna..." És felelős... S nemcsak azért, mert ő is kezességet vállal Benjáminért, hanem mert neki van már kellő élettapasztalata, s tudja milyen, ha felelőtlen az ember...  Menyével, a paráznának öltözött Támárral való bonyolult és botrányos esetére gondolok, mely után elismerte, hogy neki van igaza... (I. Móz. 38) De hogy tényleg „megkomolyodott", azt majd a következő fejezetben fogjuk látni, ahogy könyörög Benjáminért, s kész helyette ott maradni...

A következő fontos „statiszta" József házának felügyelője. Közben ugyanis -az éhség nagy úr- elengedte Jákób a fiúkat, Benjáminnal együtt, s megérkeztek Egyiptomban, ahol -József távollétében- ez a felügyelő fogadta őket. Hogyan? Urával szemben engedelmes volt, mindent úgy tett, ahogy ő kérte. A testvérekkel szemben pedig udvarias, még az állataikat is megetette. S megnyugtatta őket, hogy a zsákjaikba tett pénz miatt ne aggódjanak. Sőt, egy hitvallás tett nékik: „...Istenetek, atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba." Értjük? Egy pogány egyiptomi ember bizonyságot tesz az Ő Istenükről! Hogy Ő intézte úgy az eseményeket, s persze a dolgokat a pénzeszsákokkal is, ahogy kellett, ahogy a legjobb! Igen, egy pogány ember hitvallás tesz! Hasonlóan amikor egy pogány százados ismeri fel a kereszt alatt Jézusban a Megváltót: „Bizony ez az ember Isten fia volt!" Hitetlen emberek is lehetnek Isten áldott eszközei, hitvallói. A felügyelő esetében ez minden bizonnyal azért lehetett, mert korábban József beszélt neki ősei, s az ő személyes uráról Istenéről, aki idáig is eljuttatta, s mindenhol vele volt! Igen, nem tudjuk, hogy bizonyságtételünk mikor hozza meg a maga gyümölcsét, másokban mikor ébreszt hitet!

Végül a harmadik (mellék?)szereplő, Benjámin, a „legkisebb fiú"... Itt már körülötte zajlanak az események, pedig meg sem szólal... (egy kicsit olyan, mint Lázár Ervin meséiben Dömdödöm...) Most már ő a féltett „apakedvence"... Most már őt viszik „tárgyként" Egyiptomba, mint anno Józsefet... De ő nem él vissza helyzetével, ő él vele... Engedi, hogy szeressék... Hogy az apja féltse, őrizze, talán már tanulva a hibáiból... S engedi, hogy örömöt okozzon egyetlen édestestvérének, az általa soha nem látott Józsefnek... Aki elérzékenyül... Mennyire szép, emberi és megható ez a jelenet! Benjámin egyelőre nem ért semmit az egészből...  Azt sem, hogy ő miért kap ötször akkor adagot az ebéd során, mint a többi testvér...?! Benjámin számomra azt üzeni, hogy puszta létünkkel, családi helyzetünkkel lehet másoknak örömet okozni.

Látjuk, a mellékszereplők is fontosak. Mindenkitől lehet tanulni valamit, felelősséget, hitvalló figyelmességet vagy éppen azt, h „köszönöm, hogy vagy nekem"...

Imádság: szeretteinkért!  Énekek: 32, 165, 223