ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/27.sz.

Lekció: János ev. 9, 1-12

Textus: „Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett, ez, vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. (...) Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált nyárral, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: Menj el és mosakodjál meg a Siloám tavában - ami azt jelenti küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért."

Néhány éve részt vettem Németországban a Kirchentagon, s kollégámmal egy vak embernél voltunk egy hétig elszállásolva. Bámultuk, hogy milyen csodálatos biztonsággal közlekedik, tájékozódik a házban, s a ház körül, hogy milyen kifinomult a többi érzékszerve, hogy milyen kitűnő pl. a zenei hallása, érzéke... Igen, szokták mondani, hogy a Teremtő a valamilyen fogyatékkal élő embert más adottsággal, képességekkel „kárpótolja..."

Mai történetünk alapján nézzük meg, hogy a mínuszokból, a hiányokból milyen „lelki pluszt" tud adni Jézus?

Először is más gondolkodási sémába, értelmezési tartományba teszi át a betegséget! A korabeli hagyományos, vallásos gondolkodást -miszerint egy betegség minden bizonnyal valamilyen korábban elkövetett bűnnek a büntetése, következménye- kikerülve, azt mondja, ne onnan közelítsük meg a kérdést, hogy „miért?", hanem hogy „mi célból?" van ez így! Ne az okokon rágódjunk, hanem a lehetőségeket nézzük meg! Ráadásul nemcsak az embert, hanem Istent is be kell venni a számításba! Igen, ahol az emberi lehetőségek bezárulnak, ott léphet elő csak igazán a cselekvő Isten! „...hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei!" Hankiss Elemérnek van két elgondolkodtató könyve, már a címük is: „A nincsből a van felé" és „A befejezetlen ember..."

Egyszer beszélgettem egy olyan asszonnyal, akinek alkoholista volt a férje. S azt mondta, akkor lett könnyebb a vele való együttélés, amikor elfogadta, hogy ő beteg, s abból indult ki, hogy milyen pozitívuma, jó oldala (gondoskodás, törődés, kiszámíthatóság) lehet egy ilyen betegségnek, s hogy nem szégyennel elrejteni kell mások elől, hanem engedni, hogy elfogadják, szeressék olyannak, amilyen!

Aztán ezt a vak embert Jézus beilleszti a maga küldetésébe, programjába! Ez sokkal több, mint egy gyógyítástörténet! Az evangélium talán két legfontosabb szava a világosság és a küldött: Jézust az Atya küldte (szinte minden fejezetben előjön) világosságként a világba, s ez nemcsak egy kozmikus kijelentés (1, 9) és egy ünnepi ige (8, 12), hanem ez a világosság most beragyogja egy világtalan ember életét, s a lelki vakoknak, a sötétségben élőknek is fényt gyújthat, életet adhat, az életnek pedig célt és értelmet! Jézus minket is szeretne bevonni a maga életprogramjába, küldetésébe!

Végül azt látjuk, hogy új teremtés jön létre! Fizikai (a vak meggyógyult) és lelki értelemben is: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az..." Aki beilleszkedik Krisztus programjába, ott új élet jön létre! Két szimbolikus cselekménnyel fejezi ki ezt Jézus. Az egyik a szem sárral való bekenése, amely nemcsak egy elfogadott gyógymód volt, hanem egyben utalás az embernek a föld porából való teremtésére (I. Móz. 2, 7), ill. Jézus teremtő hatalmára: egy látó ember, egy új ember született! A másik a Siloámba való megmosdás, amely egyrészt szintén azt fejezi ki, hogy Jézus küldetése nyomán gyógyult meg a vak (Siloám=küldött), másrészt a korai egyház keresztelési liturgiájába is beépült ez az evangéliumi rész.

Fogyatékosságunkban Jézus pluszokkal szeretne megajándékozni: Új gondolkodással, problémamegoldással, új hittel, hogy benne vagyunk Jézus gyógyító, megváltó programjában, és új élettel, új teremtéssel!

Imádság a fogyatékosságban élőkért!

Ének: 75. zsoltár, 258., 426. és 466. dicséret