ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/42.sz.

Lekció: Ap.csel. 1, 4-11

Textus: „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz." (Zsid. 4, 14)

Apostoli hitvallás magyarázata 9. „...fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat."

Az apostoli hitvallással nem csak Isten létét valljuk meg, hanem velünk létét (Jézusban) és jelenlétét (Szentlelke által) is. Mégis - ha jobban belegondolunk - mostani szakaszunknál éppen azt mondjuk, ráadásul háromszorosan is, hogy nincs itt Jézus! Már nincs itt, mert felment a mennybe, most nincs itt, mert az Atya Isten jobbján ül, s még nincs itt, még nem jött el, hogy mindeneket megítéljen... Mindhárom eseményt lehet csak tényszerűen, vagy hittel értelmezni...

Már nincs itt Jézus... Gyermekektől szoktam kérdezni: - szerintetek más lenne akkor a világ, ha testileg is jelen lenne? Mert mi, felnőttek sokszor Isten, Jézus hiányával, jelen nem létével szoktuk magyarázni a világ rettenetes erkölcstelenségét... Most éppen egy 11 éves kaposvári kisfiú meggyilkolása borzolja a kedélyeket, ill. hogy az egyik kereskedelmi tv - a nézők megszavaztatásával - ebből is hasznot húz, a szerencsés nyertes meg hajdúszoboszlói üdülést nyer...

Nem wellnesshétvégére, hanem mennyei polgárjogra (Fil. 3, 21) van ígéretünk Jézus mennybemenetelével! Ezért lehet számunkra ünnep minden Krisztus-hitben leélt földi nap, sőt, még akár áldozócsütörtök is...

Most nincs itt Jézus... Valahol halottam: Jézust akár még

a mennybe is száműzné az ember, csakhogy megszabaduljon tőle...

Persze, Jézus - a biblia bizonyságtétele és a mi hitünk szerint - nem ezért van az Atya jobbján, azaz az Ő teljes dicsőségében és hatalmában, hanem, hogy közbenjárjon érettünk! Konfirmandusaink tanulják, hogy az ószövetségi főpapok a nagy engesztelési ünnepen szívük felett drágakövekbe vésve hordták Izráel 12 törzsének nevét, így léptek be a szentek szentjébe - Jézus is így viszi érdemtelen életünket, ügyünket az Atya elé.

Még nincs itt Jézus... Pedig valakit nagyon vár a világ! Hiába? Erről szól a drámairodalom egyik legtalányosabb alkotása, Becket: Godot-ra várva c. abszurd drámája. Az egész mű arról szól, hogy két ember az országút szélén, egy fa alatt várja Godot-t, akiről nem derül ki, hogy kicsoda, mikor jön, s azzal fejeződik be, hogy megbeszélik, hogy elmennek, de végül nem mozdulnak...Minden bizonytalan, esetleges, abszurd, s Godot nem jön..!

Ezzel szemben hitvallásunkban azt valljuk meg, hogy Jézus eljön „ítélni élőket és holtakat." Csodálatos vigasztalás rejlik ebben a szigorú mondatban: életünk nem céltalan lődörgés, pótcselekvés, hanem van kire várnunk! Jézus eljön és értékeli, megítéli életünket, így a végső nap nem „olcsó happyend", nem kegyességünk önigazolása, hanem Krisztus megváltó munkájának a beteljesedése, a végső megszabadulás napja!

Gyermekkorom óta „bennem él" egy adventista kórus éneke:  „Visszajön Jézus, zengi imám, visszajön Jézus, harsogja a szám, visszajön Jézus, ó boldog nap!"

Nincs itt Jézus... Már, most, még... Értünk van távol, értünk jön el, s nekünk küldte el Lelkét, hogy mégis velünk legyen -erről lesz szó jövő vasárnap...

Imádság: Hit nélkül, céltalanul, reménytelenül élőkért

Ének: 121. zsoltár, 367., 478. dicséret