ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/52.sz.

Lekció: Mt. 7, 21-23

Textus: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

Mai igehirdetésünk hallgatásakor két, egymásnak ellentétes irányú utat járhatunk be. Egyrészt képzeletben lassan leérünk a hegyről... Azaz a mai alkalommal a végére érünk a Hegyi beszédnek. Amelynek hallgatása során nagy magasságokat, lelki emelkedettségeket élhettünk át, gondoljunk csak a Boldog-mondásokra, az Arany szabályra, aztán az isteni gondviselésről szóló tanításra vagy éppen a „csúcsra", az Úri imádságra..! Ezek után most jön a völgy, a hétköznapok, a valóság, az építkezések és a viharok... Másrészt felfelé megyünk..! Hiszen már advent 4. vasárnapja van... Egyre feljebb, egyre közelebb kerülhetünk lélekben a világ világosságához, Jézus Krisztushoz! Ahogy az adventi igehirdetések elején idézett Keresztelő János megfogalmazta ennek a lelki növekedésnek a programját: „Néki növekedni kell, nekem pedig kisebbé lennem!" (Jn. 3, 30) Nem tudom, Kedves Testvérek, ki hol/hogy van karácsony közeledtével, ki merre tart, lefelé vagy felfelé, minden esetre mai igénk, a Hegyi beszéd záró példázata jó alkalmat kínál arra, hogy átgondoljuk életünket, helyzetünket, Krisztushoz való viszonyunkat! Nézzük tehát, milyen lehetőségeket kínál, milyen egyértelműen és gyermekien egyszerűen, tisztán beszél Jézus...

Lehetünk bölcsek és bolondok... Bölcs, aki hallgatja az igét és aszerint cselekszik. Aki megsejt valamit Jézus másságából, különlegességéből, kisugárzásából... Abból, ahogy él, ahogy beszél, ahogy a világhoz és az emberekhez viszonyul... Aki megérti, hogy Jézusnak szavának súlya, hatalma  van, azaz hiteles, ezért nekünk, nekem is tud segíteni... S aki persze azt is tudja, hogy én tökéletlen vagyok és rászorulok az Ő segítségére. „...aki másokat ismer, okos, aki önmagát ismeri, bölcs!" (cserkészvers) Ezzel szemben bolond, aki hallja az igét, de nem cselekszi, nem próbál aszerint élni... Gondolja, inkább a megszokás, a kényelem, a szabadság („kotta nélkül játszom az életem..."), inkább az én, ahogy én akarom...

Építhetünk sziklára és építhetünk homokra...  Hallottuk, a bölcs sziklára építette házát. Igaz, ez lassabban ment. Mélyre kellett ásni. Nem is olyan látványos ez az építkezés, ez az élet, inkább vesződséges... De stabil és időálló! És hogy mit is jelent a szikla? Ha szó szerint értelmezzük a szöveget, akkor a Hegyi beszédet. Kicsit tágabban értelmezve Isten igéjét, de úgy is mondhatjuk, hogy Jézus Krisztust! „Te építsd életed Krisztusra... és a ház örökké áll!" - énekeljük egy gyermekénekben. Vele szemben a bolond homokra épített. Ő ripsz-ropsz végzett, igaz, nagyon felszínes az ő élete, munkája. A látszatra törekszik, a világhoz alkalmazkodik. Mulandó dolgokra építi élet-házát, homokra, melyet elfúj a szél... Fiatalságára, egészségére, anyagi javakra, jólétre, jó állásra, harmonikus családi életre... Ne értsenek félre, ezek mind fontos dolgok az életben, csak éppen alapnak nem alkalmasak, mert mulandóak, s ha jönnek a viharok, összeroskad az élet-épületünk..! Látszólag, kívülről nézve ugyan nincs különbség a két ember (bölcs és bolond), a két élet között, mert az alapok, az értékek, ill. azoknak hiánya láthatatlanok, de ha jönnek a megpróbáltatások, akkor minden kiderül...

Állhat szilárdan házunk a viharok idején is, de össze is dőlhet... Azt gondolom, mindnyájunk életében voltak már komolyabb viharok, amikor úgy éreztük, hogy nincs tovább, romokban van az életünk. Vagy ismerünk olyanokat, akik szerettük elvesztése, egy váratlan betegség vagy baleset, netán egy párkapcsolati vagy családi válság miatt kerültek padlóra. Sokan azt vallják, a viharok belőlünk jönnek, személyes sorsunkból fakadnak, törnek elő, s tehetetlenek vagyunk velük szemben. De van mikor kívülről érkezik és nagyon sokakat érint és sok ember életében pusztít, gondoljunk csak napjaink világjárványára. De olyan csodálatos, hogy nem törvényszerű, hogy a viharban összedőlnek a házak. Nemrég beszéltem egy hívő ismerősömmel, aki elmondta, hogy meghalt az édesapja, a testvére rákos lett, 2 gyermeke teng-leng a világban, nem tudnak mit kezdeni magukkal, neki magának bizonytalanná vált az állása, pedig komoly összegű hitelt kell még visszafizetni... És csodálkozik, hogy mindezek nem hogy megingatták volna hitében, hanem még inkább az Isten karjaiba taszították, még inkább megerősítették! Igen, viharok, csapások, áradások közepette is biztosan állhat a házunk!

„...mert kősziklára volt alapozva!" - mondja Jézus. Ő a mi egyetlen kősziklánk, amit mondott, amit tett értünk, ahogy szeret bennünket, építsük rá az életünket! Imádkozzunk Krisztus-hitünk megerősítéséért!

Énekek: 301, 394, 445