Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2014. december 7.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/50.sz.

Lekció: Jel. 3, 14-22

Textus: „...tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss." (18.v.)

 

Pénteken látogatni mentünk a kórházba, a hátsó épületbe, az „elfekvőbe", s ahogy bepillantottam a kórtermek nyitott ajtajain és megláttam a sok szegény, elhagyatott, magányos, beteg, többségében idős embert, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nekem kellene itt feküdnöm...? Aztán arra is gondoltam, hogy hol vannak a jómódú, gazdag, társadalmilag megbecsült, fiatalabb betegek, ők mennyire nem illenek bele ebbe a lehangoló kórházi miliőbe...

A Jelenések könyvében található hét levél címzettjei közül az utolsó, a laodíceai gyülekezet sem gondolta volna, hogy Jézus úgy tekint rájuk, mint egy betegre (sőt:„...nyomorult, szánalmas,  szegény, vak és mezítelen..." -17.v.), hiszen Laodícea bankjairól híres, gazdag, nyüzsgő forgalmas kereskedelmi központja volt Fríginak, ráadásul orvosi iskoláját és gyógyvizeit is messze földön ismerték... Nem illik az elfekvő osztályra...

Feküdhetne tovább önteltségében, közönyében, abban a meggyőződésében, hogy minden rendben van, mindenem megvan, egészséges vagyok... Ringathatná tovább magát a boldogság illúziójába, ám Valaki ezt nem akarja... Valaki szeretné felrázni, meggyógyítani... Mert ez a Valaki, Jézus, őt nagyon szereti... Igen, téged is, Kedves Celldömölki Gyülekezet, Téged is, Kedves László, Károly, Judit, Zsuzsa... Jézus Hozzád jött látogatóba, s hozott magával néhány dolgot, Neked...!

„Tűzben izzított aranyat...", azaz hitet! Ne gondold azt, hogyha megvan a biztos egzisztenciád, nyugdíjad, fizetésed, bankkártyád, kárpótlási jegyed, értékpapírod, lakásod, kis földed, erdőd, akkor mindened megvan... Nem ezekkel van baj önmagukban, hanem azzal, hogy könnyen az élő Isten helyébe lépnek, s ezekre építesz, ezekben bízol, ezek nyugtatnak meg és -sajnos- ezek altatnak, ezek ringatnak el... Abban a hamis hitben, hogy a magad ura vagy, s nincs szükséged Istenre, s az Ő megtestesült szeretetére, Jézusra... Ő ott áll kórtermed ajtajában, s igazi, élő, izzó, kipróbált hitet kínál Neked... „...hogy meggazdagodj!"

És hoz neked „fehér ruhát", üdvösséget! Adventben azon is el kell gondolkodnunk, hogy mint gyülekezet mi a mi legfőbb gazdagságunk, értékünk? Kiegyensúlyozott anyagi helyzetünk? Hogy rendben vannak épületeink? Hogy van társadalmi presztizsünk, támogatottságunk, tekintélyünk? Mintha elfeledkeznénk arról, hogy mindenünk ami van, amit fel tudunk mutatni (világos, felújított templom, irigyelt multifunkciós gyülekezeti ház stb.), az Istennel való közösséget kell hogy szolgálja. Különben mezítelenek, elveszettek, elkárhozók, örökre Isten nélküliek vagyunk...igen, mi, mint református gyülekezet, értjük...? Krisztus vére által megtisztított fehér ruha nélkül nem  mehetünk be a királyi menyegzőbe! (Mt. 22, 12)

S ad neked „gyógyító írt", helyes látást, önértékelést, az igaz értékek felfedezését! Katonaidőm egy részét a győri katonai kórházban töltöttem segédápolóként, s feladataink közé tartozott az alkalmi takarítás is. Egyszer megyek a folyosón, kezemben vödörrel, felmosó fával, mikor megszólít egy néni: „Doktor úr, javult már a látásom...?"

Ha egzisztenciánk, jólétünk, komfortunk zálogának a földi, anyagi dolgokat, az aranyat látjuk az élő Istenben vetett szenvedélyes, izzó hit helyett, akkor nem... Ha úgy látod, hogy elég önmagad, szeretteid társasága, környezeted megbecsülése, ez a nyüzsgő világ, „globális falu", s igazából nincs szükséged az Istennel való teljes, felemelő és örök közösségre, akkor nem... Ha azt gondolod, hogy egészséges vagy, tisztán látsz, van egy szilárd és helyes értékrended, s nem kell neked semmiféle csodakenőcs (kollyrion), akkor nem...

De Jézus itt van... Meglátogat... Kínál neked lángoló hitet, örök barátságot, tiszta látást... Hozta önmagát... Szeret téged...  Fogadd el Orvosodnak, Uradnak, Megváltódnak! Ezért imádkozzunk!

Ének: 304, 465, 466. dicséretek

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 80, összesen: 707599

  • 2026. június 03., szerda

    Lelki kísérésnek, egyéni és csoportos imádságos elvonulásnak, hivatásgondozásnak és lelkigondozásnak készít otthont a Dunamelléki Református Egyházker...
  • 2026. június 02., kedd

    A hercegszöllősi kánonok jelentőségéhez és örökségéhez egy előadás, majd az azt követő beszélgetés által kerülhettek közelebb az érdeklődők a Reformát...
  • 2026. június 01., hétfő

    Lénárt Tibor monorierdői lelkipásztorral új könyve kapcsán többek között Isten akaratának elfogadásáról, az imádság eleve elrendelésben elfoglalt hely...
  • 2026. május 31., vasárnap

    Jézus nem kizár, hanem kitár ajtókat – vallja Ablonczy Kálmán, aki a Kispest-Rózsatéri Gyülekezet pásztorolását végezte több, mint negyven éven ...
  • 2026. május 30., szombat

    Aki engem gyermekeként szeret, abban is segít, hogy én is egyre jobban megismerjem, megértsem a rám bízott gyermekeket. Gyermeknapi bátorítás szülőkne...
  • 2026. május 29., péntek

    Új egyházkerületi szabályrendelet készül Dunamelléken, a folyamatról Nyilas Zoltán északpesti esperessel, a Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközsé...
  • 2026. május 28., csütörtök

    Misszió és közösségépítés: ez állt a kosdi reformátusok pünkösdhétfői hálaadó napjának középpontjában. Templomépítésük 240. évfordulóját istentisztele...
  • 2026. május 27., szerda

    Reformátusként nem állóháztartásra hívattunk, hanem úton levésre. Olyan útra, ahol a cél nem egy kegyhely, hanem maga Krisztus – aki azonban már az el...
  • 2026. május 26., kedd

    Éppen 90 éve, 1936 pünkösdjén adták át a Budapest-Pestszentlőrinc-Ganzkertvárosi Egyházközség templomát, ezért adtak hálát pünkösdvasárnap.
  • 2026. május 25., hétfő

    Milyen szemléletmódbeli változásra van szükségük a vezetőknek az egyház küldetésének betöltéséhez?