ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/5

Lekció:  I. Móz. 41, 1-23

Textus: „Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó azt álmodta, hogy ott áll a Nílus mellett. Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő, majd a sás között legelészni kezdett. De hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, a Nílus partján odaálltak a többi tehén mellé, és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. (...) Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. (...) Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket (...) és gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben..." (válogatott versek)

Ez már a harmadik, sőt negyedik álom József történetében... A gyerek József kezdte, aztán jött két nagy ember, a főpohárnok és a fősütőmester, most pedig a hatalmas egyiptomi birodalom uralkodója, a fáraó álmodik... Azt gondolhatnánk, hogy ez egy mesevilág, álomvilág, pedig nem az, sőt... Nagyon is valóságos minden. Ne feledjük, hogy az ókorban vagyunk, hol van még a tudományos gondolkodás...?! Álom, misztika, babona, mondjuk így - divatosan - ezotéria és a tények keveredve, együtt adják a valóságot. S ha a fáraó álmodik, a kor felfogásának megfelelően, az az egész birodalomra kihat, egész Egyiptom jövőjét érinti! És a fáraót nyugtalanítja, amiket álmodott... Nílus, rút és sovány tehenek, aszott kalászok... Nem tudja még hogy mit jelent, de rossz érzései lehettek... A fáraó álmodik. Ma így mondanánk: van egy víziója, s az nem jó... Azt gondolom, minden nép, minden ország, minden közösség, s minden gyülekezet felelős vezetőjének kell hogy legyen egy álma, (jövő)képe, víziója, amit igyekeznie kell lassan, apránként megvalósítania...

A fáraó álmodik, a fáraó nyugtalan...  Hívatja birodalmának bölcseit, jövendőmondóit, hivatalos álomfejtőit. Ők voltak tulajdonképpen a kor tudósai, az uralkodó miniszterei, tanácsadói. De nem tudták megfejteni.

Emlékezhetünk: múlt vasárnap ott hagytuk abba, hogy a főpohárnok megfeledkezett Józsefről, neki tett ígéretéről, hogy közben jár érte. Most eszébe jut. Két év után. Véletlen lenne? Én hiszem, hogy Isten az, aki időnként felfrissíti a memóriánkat, s eszünkbe juttat olyan dolgokat/embereket, amelyekről/akikről mi már elfeledkeztünk... Hívatják is Józsefet, aki rögtön egyrészt elhárítja a dicséreteket magától, másrészt meg is nyugtatja a fáraót: „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak...." Ahogy a múlt vasárnap elmondtuk: az álom (is) Isten felségterülete és az álom (is) lehet Isten kijelentésének eszköze! Isten adja az álmot itt a fáraó szemére, s Ő tudja egyedül a megfejtést is, illetve akinek Ő ezt megadja!

S akkor el is mondja József a két álomnak a megfejtését: a 7 sovány tehén megeszi a kövér teheneket (ill. az aszott kalászok elnyelik a dúsakat) ez azt jelenti, hogy 7 évig gazdagon terem a föld, utána viszont 7 esztendeig éhínség lesz az egész földön! Érdemes egy kicsit megállni ennek az álomnak az irodalmi szépségénél, kifejező erejénél is. Hogy mennyire szépen, plasztikusan ábrázolja a valóságot. Gondoljunk a Nílusra, emlékezhetünk, mi is tanultuk, „Egyiptom éléskamrája", ennek áradásától, termékeny voltától függött a sivatagi birodalom jövője. A tehenek és a kalászok a mezőgazdaság mind a két fő ágát (növénytermesztés, állattenyésztés) szimbolizálják. S hogy a két álom ugyanazt jelenti, az az isteni megerősítést mutatja, s azt, hogy ez hamarosan be is következik!

József elmondja a tennivalókat is. Azt, hogy a bőség esztendeiben felügyelőket kell kinevezni e munkálatok irányítására, s el kell rendelni, hogy gyűjtsék, takarítsák be az élelmet. Olvastam, hogy ez volt, itt, Egyiptomban, a világon az első tartalékgazdálkodás! Hogy egy országnak, birodalomnak is legyen tartalékja, ami biztonságot jelent számukra a jövőre nézve. Sőt, akár tervgazdálkodásnak is nevezhetjük, bár ez rossz emlékeket idéz fel bennünk... (5 és 3 éves tervek...)

Kedves Testvérek! Isten gondviselő szeretetének jeleit fedezzük fel, s vigyük haza ebből a történetből: Hogy Isten juttat eszünkbe elfelejtett embereket, dolgokat! Hogy Ő ad a vezetők elé víziókat, jövőképeket egy közösség számára. S hogy Ő gondoskodik a mi megélhetésükről is! Ez nyugtasson meg bennünket akkor is, ha a híradások ökológiai válságokkal, éhínséggel és világvégével nyugtalanítanak is bennünket...

S még valami: Nem csak József, a főpohárnok, a fősütőmester  és a fáraó álmodott, ahogy hallottuk, birodalma jövőjéről... Hanem Istennek is van egy álma, amely az egész világot érinti... Az Ő országáról, amelyet Jézus Krisztus hozott el nekünk... Ebbe, ennek építésére hív bennünket  ma is a mi Istenünk!

Imádság: a gyászoló családokért!

Énekek: 23, 256, 512