2011. május 15.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/20.sz.
Lekció: Luk. 15, 1-7
Textus: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!" (Luk. 15, 4-6)
Ennek a szép példázatnak a gazdag mondanivalója és magával ragadó ereje akkor nyílik és mutatkozik meg előttünk, ha bele tudjuk gondolni magunkat...
...először is a pásztor helyzetébe! Jézus, mint jó pedagógus, átadja a katedrát, mint jó pásztor kezünkbe adja a pásztorbotot (és a felelősséget!), s azt mondja, tessék, mutassátok meg, ti mit tennétek a pásztor helyébe...? Gondoljatok csak a saját kis nyájaitokra: családaitokra, barátaitokra, gyülekezetetekre! Mint családapa, nagymama, vagy mint presbiter! Mennyire vagytok jó pásztorok? Nem de úgy van, hogy olyan könnyen beletörődünk veszteséglistánk szinte észrevétlen bővülésébe: egy közeli hozzátartozó, aki távol került tőlünk, egy barát, akinek a nevét „gondolkodás nélkül" átlapozom a telefonomban, egy elmaradozó gyülekezeti tag, akinek szólnom kellene, hogy várjuk... Nem de olyan könnyen megnyugtatjuk magunkat azzal, hogy aki fontos, arról tudok, aki számít, azt szemmel tartom, a többség, a 99 az megvan... S innen lehet értékelni igazán Jézust, hogy neki az 1 elveszett az fontosabb, s utánamegy...
...aztán az elveszett bárány bőrébe! Azt hiszem, az elveszettség-tudat nélkül sem lehet értékelni, milyen nagy Jézus...! Hogy én bizony elveszett voltam...! Ugyanis senki nem születik az Ő ölébe, vagy erős karjai közé...Átéltük-e a megtalálás, a megmenekülés örömét? Azt, hogy már ott vagyunk az Ő vállán! Mint az Ő terhe, mint az Ő gondja, mint az Ő keresztje! Nem beszélve arról, hogy ott -mint óriás vállán a törpe - többet látunk a világból... (B. de Chartres)
...végül, mint kívülállók, hogy kommentáljuk egy elveszett megtalálását? Lehetünk olyanok, mint a farizeusok, rosszindulatúak, irigyek, fanyalgók...(1-2.v.) Eddig hol volt? Ő mit keres köztünk? Nem is református... S lehetünk olyanok, mint a példázatbeli barátok, szomszédok, akik -reménység szerint- együtt örülnek a pásztorral! Akik tudnak osztozni mások örömében! Valaki úgy mondta egyszer: engem az fogott meg abban a gyülekezetben, közösségben, hogy látszott rajtuk, hogy őszintén örültek nekem... Tudunk-e együtt örülni megtalálókkal és elveszettekkel? Például úgy, mint a Ferencváros labdarúgó csapatának néhány játékosa, akik fogták magukat, s egy nap elmentek Dunaalmásra, a református szeretetotthonba, és az ott élő gondozottakkal, mint Isten elfelejtett, elveszett (?) báránykáival, együtt töltöttek egy szép délutánt, együtt futballoztak, együtt játszottak... A játékosok könnyeiket törölgették, amíg a fogyatékos gyermekek, felnőttek csak nevettek és játszottak önfeledten... S valószínűleg elgondolkodtak azon, kik is igazából az életben vesztesek és nyertesek, elveszettek és megtaláltak...?
S még valami: az újfordítású biblia fordítói, kiadói (?), azt a címet adták ennek a példázatnak, hogy „Az elveszett juh" . Pedig sokkal inkább a megtalált bárányról szól! A megtalálás 3 szoros öröméről: a pásztor, a szomszédok-barátok, s az angyalok mennyei öröméről! A miénkről is? S egyáltalán: a példázat melyik szereplőjével tudunk leginkább azonosulni...?
Imádság: „Hű pásztorunk vezesd a te árva nyájadat..."
Ének: 80. zsoltár, 165., 215. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 10, összesen: 510788