ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/ 21.sz.

Lekció: Ef. 2, 11-22

Textus: „Mert Ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az Ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában."(Ef. 2, 14-15)

Készülve erre az igehirdetésre fülembe cseng két mai dal, dalszöveg. Az egyik a Korál együttestől: „Kőfalak állnak az emberek között, a szó még nem tőr rajtuk át, nincs társ a bajban, s nincs egymáshoz út, csak áll a kőbe zárt világ..." A másik a Pink Floyd jól ismert slágere, magyar fordításban: „Apa, mégis mit hagytál rám? Semmi mást, csupán egy téglát a falban..."

Ma, máj. 22-én, a Magyar Református Egység napján nagy a kísértés egyrészt a nemzetről beszélni: Hogy majd mi megvalósítjuk a nemzet határokon átívelő újraegyesítését, s leromboljuk azt a falat, amit a történelem emelt magyar és magyar közé...Másrészt az egyházról, hogy ennek a folyamatnak majd mi leszünk az élharcosai, hiszen az előző köztársasági elnök is megmondta, hogy a magyar igazolvány 2001-es bevezetése óta nem hajtottak végre olyan nagy horderejű tettet a nemzet egységéért, mint a magyar reformátusok 2009-ben, az egységes Magyar Református Egyház megalakulásával...

Pedig igénk -több ezer református templomban szerte a világon- „csak" Krisztusról szól, így az igehirdető sem beszélhet másról...

Mint arról, hogy Ő rombolja le a válaszfalakat, amelyek bőrszín, országhatárok, felekezeti különbségek, vagy egyéb formában fennállnak.  Mindezeket nem lehet törvénnyel, előírásokkal, diplomáciával megszüntetni. Csak úgy, hogy Jézus áll a válaszfal helyére... S csak vele, s általa megy a „falbontás", ahogy arra sok szép példát találunk: közös istentiszteletekkel, konferenciákkal, gyermektáborokkal, vagy ahogy majd a celldömölki gyülekezet teszi, alig több mint egy hónap múlva, erdélyi testvérgyülekezetünket meglátogató kirándulással...

Persze, Ő az egységnél is többet tud adni: Ő a mi békességünk! Bibliamagyarázók szerint itt a válaszfal vonatkozhat a „szentek szentje" kárpitjára is, ami Krisztus halálakor kettészakadt, azaz Jézus kiengesztelt, megbékéltetett bennünket az Atyával, közvetlen mehetünk Hozzá, Tőle sem választhat el már semmi...! Ő a mi békességünk! Gondolhatunk Jézus feltámadása utáni köszöntésére („Békesség néktek!"), arra, hogy nem csak békét hozott a félő, remegő, bezárkózott tanítványok közé, hanem Ő maga volt a békesség! Vagy gondolhatunk Ady szép versére: „Békíts ki magammal, s magaddal, hiszen Te vagy a béke!"

Végül: Ő teremt bennünket új emberré! Szépen egybecseng ez azzal, amit Pál egy másik levelében írt: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az !" (II.Kor. 5, 7) Igen, amit Krisztus ad és hoz, az nem identitást, egyéniséget megszüntető egyenruha, de nem is csupán keresztyén máz, felszínes hangulat, színlelt nyugalom, hanem egy új, belülről formálódó krisztusi ember!

Mai igénk, igehirdetésünk is- több millió magyar református testvérrel együtt- vezessen ehhez a falakat romboló, békességet építő, bennünket új emberré teremtő Jézus Krisztushoz!

Imádság: Magyar nemzetünkért, református egyházunkért!

Ének: 24. zsoltár, 192., 270., 395. dicséret