ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/31.sz.

Lekció: János ev. 10, 31-42

Textus: „Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? (...) Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam, istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, kikhez az Isten igéje szólt, (...) akkor akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!" (10, 32-36)

Augusztusban Erdélybe készülünk, lehet, hogy megint útba ejtjük Tordát, amely többek között az 1568-as tordai zsinat által kimondott vallásbékéről híres: itt mondták ki először Európában a vallásszabadságot a katolikusok, az evangélikusok, a reformátusok és az unitáriusok számára! Ez utóbbi felekezet azóta is unikum a világban, Erdélyben kb. 50-60 ezerre tehető a számuk, s hirdetik, hogy Isten lényegében és személyében egy, tagadják Jézus (és a Szentlélek) istenségét, előbbi „csupán jó és bölcs ember..." Ma pedig pláne mindenki azt gondol Jézusról, amit akar, ezért nehezen érthető a farizeusok felháborodása Jézus kijelentésén (Én és az Atya egy vagyunk. 30.v.) Talán akkor érthetjük meg, hogy ez számukra istenkáromlással ér fel, ha arra gondolunk, hogy ezzel Jézus fenekestől felfordítja vallási rendszerüket, alapjaiban rendíti meg világ (ember-, isten-) -képüket, azzal, hogy az Egyisten helyére tőr! Igen, a vád: istenkáromlás, s hogy „te ember létedre Istenné teszed magadat." (33.v.) Mivel bennünket, Jézus követőit is könnyen megtalálnak különböző vádjaikkal a mindenkori farizeusok, azt gondolom, Jézus válasza, melyből kiderül, hogy mire lehet hivatkozni, mindnyájunknak szól!

Először is a tettekre, a jó cselekedetekre, sőt, az Atya cselekedeteire! (37.v.) Jézusnak van mire hivatkozni, rengeteg jelet és csodát tett! De mi a helyzet velünk? Azt hiszem a vádakra a jóságunk bizonyítása, az érdemeink sorolása az megy... Nagyon megy... Ezek az ún. „pedig én-mondatok...": Így bánnak velem, támadnak, mellőznek, pedig én... Pedig én mennyi mindent tettem értük... Pedig én már mennyit tűrtem, szenvedtem, nyeltem miattuk... Pedig én milyen nagy szeretettel viszonyultam hozzájuk... De vajon tényleg ott vannak szavaink mögött ezek a tettek, a hiteles élet? S nem gondoljuk azt, hogyha már nekünk kell a magunk jóságát bizonygatni, az nem ér annyit, mintha valóban az életünk beszél helyettünk...!?

Aztán lehet (kell!) az Írásra hivatkozni - ahogy tette Jézus, a 82. zsoltárt hozta fel arra, hogy lehet-e az embert istennek nevezni: itt a bírákra vonatkozik, hogy aki az igazságot képviseli, az istennek neveztetik! De... sorolja „az isteni jellemzőket" is: védelmezi a nincstelent, igazságot szolgáltat a nyomorultnak, megmenti a szegényt... (Zs. 82, 3-4) Megy az országos vita a déli országhatáron felépítendő vasfüggönyről. Böjte Csabát is megkérdezték, építene-e kerítést? „Most lehet, hogy építenék, de jó nagy kapuval..." -válaszolta „az árvák atyja". S főképp tudunk-e az Írásra, a Legfőbb Igazságra, Jézus szavára hivatkozni pl. „befogadás-ügyben", látva a menekült családokról, gyermekekről szóló képsorokat: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be..." (Mk. 9, 37)

Végül pedig hivatkozhatunk a küldetésünkre - ahogy Jézus is az Atyától kapott küldetéssel magyarázta „istenkáromlását..." A vádak özönében (?) jó arra gondolni, hogy a keresztyén ember is küldetésben lévő ember! S ez a küldetés olyan mint Dávid -Saultól kapott- páncélja: egyrészt valóban védelmet, oltalmat nyújt, ugyanakkor, túl nehéz, túl nagy nekünk, olyan nehéz ebben járnunk... Mégis ezt kell tennünk! Ahogy Jézus elküldte tanítványait: „Íme elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." (Luk. 10, 3) Ha veszélytelen a keresztyén életünk, ha nem érezzük magunk körül a „farkasordító" légkört, ha nem halljuk a vádakat, akkor valamit nem jól csinálunk, akkor nem azon az úton vagyunk, ahová Jézus küldött...

Imádságban kérjük Istent, hogy a vádakra mi is tudjunk mit felmutatni: az Atyához méltó cselekedeteinket, az Írás Jézusban testet öltött igazságát, s tőle kapott küldetésünket!

Ének: 84. zsoltár, 397. és 483. dicséretek