ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/23.sz.

Lekció: Zsolt. 17

Textus: „Őrizz engem, mint szemed fényét...!" (Zsolt.17,8)

Mai szőlőhegyi istentiszteletünkön hadd osszam meg a Kedves Testvérekkel három szőlőhegy-élményemet:

- Egyszer -szüleim nagyon beletemetkezhettek a munkákba - eltűnt a testvérem... 2-3 éves lehetett... Már a fél szőlőhegy őt kereste... Lassan sötétedett... Amikor egyszer csak megszólalt a közeli kukoricásból egy vékony hang: „Ibbagyok...!" Jóapám felvette, magához szorította, s biztos megfogadta, hogy „ezentúl úgy vigyázok rád, mint a szemem fényére..."

-     Úgy 12-13 éves lehettem, mikor egy szép nyári nap azt mondta apánk 3 nagy fiának, hogy ma kint alszunk a hegyen... Ott derült csak ki, mit is akart mondani: Tulajdonképpen felvilágosított minket, mesélt szerelemről, szexualitásról, arról a felelősségről, hogy nagyon vigyáznunk kell szívünk választottjára, mint a szemünk fényére...

-     Már nagyobbak voltunk, mikor családi házunk építése közben be-betértünk a mellette lévő pincébe egy pohár borra... Beszélgettünk, s megkérdeztük jószívű, ám zsivány kőművesünket, hogy „Kari bácsi, te szoktál imádkozni?" „Persze -mondta az öreg-, minden este elmondom, hogy Jóistenem, vigyázz a te alvó, engedelmes kisfiadra...!"

Szokatlan, különös helyszínen egy remélhetően szép gyülekezeti napot töltünk együtt itt kint a szőlőhegyen, ahol most egy különös és szép igét olvastam fel.

„Őrizz engem, mit szemed fényét...!"

Szép, ahogy csak szerelmes férfiak tudnak szólni kedvesükhöz, vagy ahogy a szülők beszélnek drága gyerme-

keikkel... ( Régen legalábbis erre is figyeltek... )

S különös, hiszen Istent, imádságban nem nagyon szoktuk ilyen szép, költői stílusban megszólítani...

Különös, mert azért szoktunk ugyan imádkozni, hogy vigyázzon szeretteinkre, gyermekeinkre, unokáinkra, gyülekezetünkre, nemzetünkre, dehogy magunkra...!? A tudat alatt talán az van e mögött, hogy tudok én magamra vigyázni...! Felnőtt ember vagyok...! Nagykorú...!

Ha továbbolvassuk ezt a zsoltárverset, akkor látjuk, hogy a zsoltáros azért kéri, hogy vigyázzon rá az Isten, mert gonosz, erőszakos, bűnös emberek veszik körül... A bűnös világ... Bár itt a zsoltáros ártatlannak, igaznak véli magát, Jézusnak azért is kellett eljönnie, hogy rámutasson a bűn egyetemességére: „Nincsen igaz ember egy sem..." (Róm.3, 10) Igen, mi is bűnösök vagyunk, engedetlenek, rosszra hajlamosak, indulatosak, gyűlölködők, akiket olyan könnyen magával ragad a világ lelkülete, s akikre bizony vigyáznia kell az Istennek...!

„Őrizz engem, mint szemed fényét...!"

S azért is különös ez az imádság, mert egy gyermeki, őszinte, szeretet után kiáltó hangot hallhatunk ki belőle! Talán nem az ördög súgta a szívembe, de a fülembe cseng egy ismert (világi) dal, melyet akár Istenre is vonatkoztathatunk:

„Szeress úgy is, ha rossz vagyok, ezt majd mindig visszakapod, szeress úgy, mint egy gyermeket, hisz az vagyok, Szeress úgy is, ha rossz vagyok, vannak őrült pillanatok, szeress úgy ahogy itt vagyok, veled..."

Ma, ezen a különleges istentiszteleten, s egyébként Szentháromság vasárnapján imádkozzunk az Atyához, hogy vigyázzon ránk, együtt a Fiúval, hogy „szabadíts meg minket a gonosztól", s a Szentlélekkel,hogy töltse be a mi szíveinket!

Ének: 65. zsoltár, 200., 255. dicséret