ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/18.sz. Húsvét

Lekció: I.Kor. 15, 20-28

Textus: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van Tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon." (Zsolt. 16, 11)

Kedves Krisztus Feltámadását Ünneplő Gyülekezet! Megfigyelték már, hogy a közélet, média, reklámok világa tele van egyházi, vallási „szakszavakkal", túlvilági életre mutató kifejezésekkel? Pl. Húsvéti alkotmány, pünkösdi királyság...; Édes bűnbeesés...; Menny és pokol...; Isteni finomságok stb.

Az egysíkú,fogyasztói élet nagy szavakkal való kiterjesztése...

Tegyük az ellenkezőjét: a Krisztus feltámadása által nekünk ajándékozott igazi, teljes életet próbáljuk érzékeltetni hétköznapi módon, apró élettöredékekkel, egyszerű, tiszta, „életszagú" szavakkal, ahogy a zsoltáros is tette. Miről beszél?

Életközösségről. Istennel való életviszonyról. Mert a biblia szerint ez az élet: közösség Istennel. A bűn és a halál pedig ennek a viszonynak a megszakadása... Ezért kellett Jézusnak meghalnia és feltámadnia! Hogy az Élet folytatódhasson -Általa, Vele és Érte!

Isten erre az Életre szeretne tanítani. Egyházi újságunkban mondják fiatal lányok, hogy „facebook-böjtöt" tartanak, s lám mennyi idejük felszabadult, pl. könyvolvasásra (jellemzően egy életvezetésről szóló könyvet említett az egyik), igen, meg kell tanulniuk élni... Más életet... Máshogy... Másnak...!

De idős, beteg, lassan halálra (vagy éppen Életre...?) készülő testvéreknek is szükségük van Isten (gyógy) pedagógiájára. Mintha az ő nevükbe írta volna Zelk Zoltán: „Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, nem tudják, már járni tanulok, megadóan, Isten oldalán..."

Milyen is ez az élet Istennel?

A zsoltáros egyrészt életörömről beszél. Rögtön tegyük hozzá, ne olyanokra gondoljunk, melyeket ösztöneink szabadjára bocsátásával vagy tudatmódosító szerekkel lehet elérni... Istenben való öröm... Teljes öröm... Az Élet öröme...

S ezzel az örömmel szemben a halál is tehetetlen. Milyen derűs bölcsességgel írhatta Zsindelyné Tüdős Klára férje halála után a következő kis levelet barátainak: „...csak annyi történt, hogy én itt maradtam még a látható oldalon, s Feri átlépett Jézus mögé a láthatatlanba, de Ő áll köztünk, s most is egyesít..."

Másrészt zsoltárunkban, igen, örökké tartó életről van szó.

Ahol a halál, mint az „utolsó ellenség" (I.Kor. 15, 26), mint az Istenellenesség és Istennélküliség állapota már megszűnt létezni... Ezt az Életet adja Jézus... Ajándékképpen... Szeretetből... Érthetetlen kegyelméből, mégis véges értelmünkkel a lényeget felfogható módon...

Jöjjön egy utolsó élet- vagy vallomástöredék egy amerikai újságíró, Lee Strobel tollából: „1981. nov. 8-án végül Istenhez fordultam, és egy szívből fakadó, dadogó imában beismertem és megtagadtam a bűneimet, és elfogadtam a megbocsátás és az örök élet ajándékát. Nem hallatszott mennydörgés az égből, nem jött hallható válasz és nem törtek rám elsöprő érzelmek, mégis felemelő volt: világosság járta át az értelmemet..."

Milyen az életünk, van-e életközösségünk Istennel? Ad-e teljes örömöt a Vele való együttlét? Tudjuk-e, érezzük-e, „hogy az örök élet, már e földön az enyém lett...?" (480. dics.)

El tudjuk-e mondani együtt a zsoltárossal: „Megismerteted velem az élet  útját, teljes öröm van Tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon"?

Imádság: Örök élet ajándékának elfogadásáért

Ének: 185., 349., 356., 480. dicséret