2012. augusztus 26.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/ 33.sz.
Lekció: Márk ev. 6, 30-34
Textus: „Miután mind ettek és jól is laktak, összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral (...) Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak." (Mk. 6, 32-34)
Ma, augusztus utolsó vasárnapján azért (is) jöttünk Isten házába, hogy egyrészt megköszönjük mindennapi kenyerünket, másrészt az úrvacsorai kenyeret és a bort. Azt, hogy egyáltalán élhetünk (s hogy ez nem csupán a mi szorgalmunknak, munkánknak köszönhető!), s azt, hogy Isten még ennél is többet készít számunkra, teljes megelégedést, bőséget, örök életet!
Hogy hogyan is juthatunk el ehhez a „kegyelmi állapothoz", abban segít az ötezer ember megvendégelésének jól ismert története.
1, Ahonnan indulunk, az a puszta. Az éhezés. A kilátástalanság. A tanácstalanság. Mondjuk így: Jézus nélküliség...
Igen, Isten szemében akkor is didergő, kopogó szemű koldusok vagyunk, ha egyébként megtaláltuk kényelmes helyünket a jóléti társadalomban... Milyen érzékletesen fogalmazza meg ezt az ellentmondást Villon Ballada a senki fiáról c. versében, Faludy György fordításában: „Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak közt kivert az éhség, s halálra fáztam rőt kályhák előtt..."
Jézus nélkül éhező koldusok vagyunk. Pedig a történetben is az emberek kimentek a városokból a pusztába Jézust hallgatni, kíváncsiak voltak rá, mint ahogyan mi is eljöhetünk hétről hétre igét hallgatni, lehet hogy ez mégis kevés... Dicséretre méltó, de kevés... Ha csak hallgatjuk szavait, de nem lesz teljesen és valóságosan a miénk az, amit Jézus ad, igazi lényét, önmagát...
Az egyház is pásztor nélküli nyáj Jézus nélkül... Lehet jó emberi közösség, lehet aktív gyülekezeti életünk, lehetünk nemzetünk megingathatatlan támaszai, ez is kevés... Jézus nélkül nem vagyunk mások, mint éhező koldusok gyülekezete...!
2, A következő állapot az emberi próbálgatások, megoldások szintje.
Amikor szembesültünk reménytelen helyzetünkkel, s elkezdődik egyfajta diskurzus, hogy mit is lehet tenni...A tanítványok is számolnak, osztanak-szoroznak, körül néznek... Egymás után születnek a mentőötletek és a válságprogramok...
Jó ez a lázas tenni akarás...! Becsülendő ez az összefogás...! Ha mindenki jót akar, s ebben tényleg hiszünk, akkor sikerülhet...!
Nagyon fontos a jó szándék, de... Ismerjük a mondást: A pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve...
3, Jézus a tanítványok megmosolyogni valóan szerény eredményére épít, az öt kenyérre és a két halra... Illetve arra, hogy engedelmeskedtek neki, s azt tették, amit Ő mondott... Nos, elérkeztünk a csodához...! Ahhoz, hogy Jézus kezéből a kevés is elég. Sőt, még maradék is van: 12 tele kosár...
Látjuk: Jézusnál fordítottak az értékrendek... Hálásak vagyunk-e néki? Azért, hogy ő „a puszta létnél többet" tud adni! Azért, hogy nem mosolyogja ki ötleteinket, hanem abból tesz csodát, amink van!
Ott vagyunk-e a megvendégeltek között?
Imádság:Táplálj bennünket Urunk, testeddel, véreddel..
Ének: 90. zsoltár, 161., 229., 469. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 104, összesen: 541419