ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/54.sz.

Lekció: Mt. 2, 1-12

Textus: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn.3, 16)

Tegnap, Szenteste megnézhettük, s mintegy drágakövet forgathattuk a Biblia legszebb, legértékesebb igéjét, melyet így foglaltunk össze, hogy Isten szereti a világot. Először Isten nevét emeltük ki, Aki Teremtő, Gondviselő, Megváltó és Üdvözítő Istenünk. Aztán a szeretetét, amelyről többek között elmondtuk, hogy érdek-és feltétel nélküli, kezdeményező,  életet formáló és megmagyarázhatatlan. Végül a világot, a makro- és mikrokozmoszt vettük szemügyre és azzal a gondolattal fejeztük be ennek a csodálatos aranyevangéliumnak az első részét, hogy akkor látjuk rendbe a világot körülöttünk, ha azt a Jézus Krisztust próbáljuk először kirakni és megélni magunkban, akire nézve teremtett Isten mindeneket!

Ma a második résszel folytatjuk: „...egyszülött Fiát adta...", s ezt az örömhírt, ezt a drágakövet most - képzeletben - mintegy tegyük mérlegre, hogy milyen súlya, értéke van Isten szeretetének, mibe került ez Neki? Igen, ezekre a kérdésekre kapunk ma választ: egyszülött Fiát adta!

Egyszülött Fiát... Az egyetlent, a páratlant, a mindenét... S hogy egy kicsit is legalább értsük, hogy ez mekkora áldozat volt az Isten részéről: gondoljunk Ábrahám történetére, aki nagy sokára gyermeket kapott az Istentől, s az Isten egy napon, amikor már nagyobbacska volt a gyermek, Izsák, azt kérte Ábrahámtól, hogy „áldozd fel, a Te fiadat, a Te egyetlenedet..!" - így téve próbára Ábrahám hitét. Isten is egyszülött Fiát, azaz mindenét odaadta. Beleadta a világba. A „mennymagasból" - ahogy egyik szép karácsonyi énekünk mondja - a földi mélységbe. Egyetértek Joó Sándorral, aki azt mondta, hogy ez hitelesíti a mi Istenünket: hogy Ő nem fölöttünk, mennyei magasságban Isten, mert ha az lenne, abból az derülne ki, hogy igazából nem érdekli, hogy mi van velünk idelenn a földön, hanem közöttünk Isten, Aki egyszülöttjét beleadta ebbe a szörnyű világba. Az is benne van ebben Kedves Testvérek, hogy ne akarjuk a magasba, messzire tőlünk száműzni az Istent, csakhogy szabadabbak legyünk... Isten közöttünk Isten, Jézusban közösséget vállalt velünk. Egy  pap barátom mesélte, hogy Peruban egy indián közösségben úrvacsoráztak, kézről, kézre, szájról szájra járt a kehely... S éppen előtte egy - bocsánat a jelzőkért - egy nyálas, büdös, koszos, gusztustalan öregasszonynál volt a pohár, s először átvillant az agyán, hogy ezt azért nem, ki tudja, milyen fertőzést fog megkapni...aztán Jézusra gondolt, hogy Ő is ezt tette, amikor eljött a mi mocskos, véres bűnös világunkba...

Egyszülött Fiát adta... Értjük? Ez Isten szeretetének a konkretizálódása, kézzel foghatóvá válása! Ahogy az úrvacsorai közösségben számunkra is kézzel foghatóvá válik, egy darab kenyérben és egy korty borban, az  Isten szeretete!

Egyszülött Fiát adta... Adta a világra, ezt ünnepeljük karácsonykor, s adta a keresztre, erre pedig nagypénteken emlékezünk, de... De a kettő összetartozik! Karácsony és nagypéntek, jászol és a kereszt, a „mennymagas" és földi lét mélysége, bűnnel, szenvedéssel, halállal... Dicsőség és gyalázat... A napokban láttam egy életrajzi filmet a tragikusan fiatalon, 27 évesen elhunyt rocklegendáról, Jimmy Hendrixről. Egyik legemlékezetesebb pillanata volt a filmnek, mikor a híres woodstocki fesztiválon egyszer csak gitárjával elkezdte játszani az amerikai himnuszt... de nem úgy, ahogy addig megszokhatták, emelkedett, ünnepélyes, fennkölt stílusban, hanem úgy, hogy a gitár-effektekkel a fegyverropogást, a bombarobbantásokat és az emberi sikolyokat is megszólaltatta... - utalva a vietnámi háborúra. Igen, karácsonyt sem lehet a maga isteni dicsőségében, fényességében, tisztaságában szemlélni és megélni, hanem együtt az emberi bűnnel, a gyűlölettel, a mérhetetlen szenvedéssel, amit Jézusnak át kellett élnie. Igen, így valóságos Jézusnak a története, Istennek a szeretete, amit értünk tett! Valaki úgy mondta, hogy önmagában karácsony, Jézuskával csupán egy máz, csak a felszín,  az igazi lényeg, a tartalom az értünk, miattunk és helyettünk meghalt, Megfeszített, Megváltó, Jézus Krisztus! Sőt, hadd legyek személyes...

Ennek a csodálatos igének, ennek a drágakőnek akkor lesz igazából értéke, súlya számunkra, ha mindezt egyes szám első személyben el tudom mondani, így: „egyszülött fiát adta nékem..." Ennyire szeret engem az Isten! Még egyszülött Fiánál is jobban! Az Ő életénél is fontosabb vagyok Neki! Lehet, hogy most nehéz időket kell átélned: nem jöhetnek a gyerekek, az unokák. Amúgy is most nem igazán lehet közösségekbe járni,  gyülekezetbe... S ettől függetlenül is egyre magányosabb az ember, egyre inkább úgy érezheti, hogy senkinek nem vagyok igazán fontos... De Istennek igen, Ő egyszülött Fiát adta Néked és Éretted!

S hogy egyszülött Fiával együtt még mit kaptunk Tőle, erről holnap fogunk hallani...

Imádság: Hogy tudjunk igazán örülni Isten ajándékának!

Énekek: 324, 326, 328, 436