ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011./ 32.sz.

Lekció: Dániel 6, 1-29

Textus: „Aki vermet ás, beleesik..." (Péld. 26, 27)

Múlt héten szörnyű hír borzolta a kedélyeket: Egy macedón sorozatgyilkos élve elásott négy embert Csepel szigetén, ám az ötödiknek sikerült onnan kiszabadulnia, a rendőrséget értesíteni, így a tettest -ha nem is az őáltala másoknak ásott verembe- legalább az igazságszolgáltatás karjaiba, valószínűleg életfogytiglan börtönbe juttatnia...

Mai jól ismert közmondásunkat egy szintén közismert ószövetségi történeten (Dániel az oroszlánok vermében) keresztül vizsgáljuk meg, három szereplő szemszögéből, feltárva ezek lélektani hátterét!

A vádlók, tettesek, Dániel kormányzó, főkormányzó társai, akik őt bevádolták, s az oroszlánok vermébe juttatták. Mi késztethette őket erre a gonoszságra? Úgy gondolom, egyrészt az idegengyűlölet, egyszerűen az, hogy ő más, nem közénk való, másrészt az irigység: ő jobb, sikeresebb, a királynak is jobban élvezi a bizalmát... Hamar megszületett a terv: fogjunk össze, együtt erősebbek vagyunk, legyőzhetjük őt!

Jött a fogáskeresés... Mivel munkájába, magánéletébe nem tudtak belekötni, megtalálták az ember életének legintimebb, ugyanakkor mégiscsak nyilvános területét: a hitet, a vallást, az imádságot... (Gondoljunk a diktatúrákra: mindig ezen a ponton támadtak...)

Aztán a csapdaállítás... A törvény, a jog hálóját feszítették ki Dánielnek egy, a király által aláírt rendelet formájában, hogy aki nem hozzá imádkozik, azt vessék az oroszlánok vermébe...(8.v.) Így is lett, Dániel egy „szép napon" a vérszomjas, ám Isten gondviseléséből „békés cicákká szelídült" vadállatok között találta magát...

Annak ellenére, hogy volt egy segítő, maga a király, aki nagyon fontos ebben (és minden ehhez hasonló) történetben. Ő kényszerhelyzetben volt, mégis mindent megtett Dánielért: jó szava volt hozzá (17.v.), böjtölt mellette (19.v.), figyelt rá, aggódott érte (20.v.)...

Ez a segítő empátia -úgy gondolom- ma talán még időszerűbb most, nálunk, ahol annyian érezhetik magukat áldozatnak, becsapottnak, pl. adósságokba taszítottaknak... Megtaláljuk-e ezeket az embereket, akiknek szükségük van bátorításunkra, együttérzésünkre, hitünkre...?

Utoljára pedig nézzük a történetet az áldozat, legalábbis a megtámadott, itt tehát Dániel szemszögéből. Mi ilyenkor a helyes magatartás, hozzáállás?

Amit Dániel tett! Mintha nem volnának ellenséges, gonosz emberek, mintha nem volnának csapdák...Élt úgy mint eddig, kinyitotta ablakait „Jeruzsálem felé" és imádkozott...! Szimbolikus értelemben ezek az ablakok három irányba is nyitva voltak: 1, Honfitársai felé, ill. akik vele szimpatizáltak, érte aggódtak, pl. király. Engedte maga felé áramlani a segítséget, szeretetet. 2, Felfelé, bízott Istenben! (vö. Dán. 3, 17) 3, Ellenségei, vádlói felé, nem bocsátkozott velük harcba, nyitott volt velük  szemben.

„Aki vermet ás, beleesik..." Hála Istennek ez nem mindig igaz: Jézusnak egy egész bűnös világ ásta meg sírját, ám ő feltámadt, sőt azon munkálkodik szeretetével, bűnbocsánatával, hogy mindnyájunknak örök élete legyen!Ez a szeretet győzzön le minket,ha mi „áskálódunk"másokkal szemben, ebből merítsünk erőt, akár segítők, akár áldozatok vagyunk!

Imádság: Életünk nyitott ablakaiért...!

Ének: 96. zsoltár, 215., 234., 266. dicséret