ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 16.sz.

Lekció: Mt. 21, 1-11

Textus: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! (Mt. 21, 9)

Ma, virágvasárnap, amikor szép számmal vagyunk együtt, hiszen egyházlátogatás van, hittanos, konfirmandus gyermekeink is felsorakoztak, egy gyászoló család tagjai is köztönk vannak, s befejezve az istentiszteletről, annak elemeiről szóló sorozatunkat, az áldással fogunk foglalkozni és négy kérdést igyekszünk megválaszolni:

Miért fontos az áldás? Először akkor szembesültem ezzel a kérdéssel, mikor néhány éve, az egyik iskolában, óra előtt egy 10 éves fiúcska odajött hozzám, s azt mondta: „Tamás bácsi, áldjon meg engem...!" Csak a papi mivoltom hozta elő belőle ezt a kérést vagy valami hiányzott az életéből? Később eszembe jutott Jákób tusakodása a Jabbók révénél... Ennek az atyai áldást már kicsaló fiatalembernek is milyen fontos volt az igazi, az Istentől kiharcolt áldás: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem..." (I. Móz. 32, 27) Ha egy „meggondolatlan liturgiai reformmal" eltörölnék az áldást, azt hiszem, nagyon sokan tiltakoznának ellene, mondván így nincs méltóképpen befejezve az istentisztelet, így nem kaptunk jókívánságot, útravalót, isteni erőt az élethez, az élet istentiszteletéhez...!

Mi az áldás? Ha felütjük a Bibliai Lexikont, a következő definíciót találjuk benne: „Kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni, valakit üdvhozó erő hordozójának nyilvánítani, azaz magasztalni, valakit üdvhozó erő hordozójává tenni..." Ha magát a Szentírást is kinyitjuk, rögtön az elején, arról fogunk olvasni, hogy Isten megáldotta a teremtett világot. Mindent. A növényeket, ahogy virágoznak, majd termést, gyümölcsöt hoznak. Az állatokat. Egyszer hívtak egy lóversenyre: „Tiszteletes Úr, áldja meg a lovakat..." Különösen is megáldotta Isten az embert. S a hetedik napot, amit elkülönít a többitől... De a bűnesetnél megjelenik az áldás ellentéte is, az átok... a büntetés, a megsemmisítés, a halál! Viszont Isten bűneink ellenére is halálosan szeret minket, s már Ábrahámban, az Ő utódaiban, népében a megváltást készítette elő: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége!" (I. Móz. 12,3)

Ki hozza el számunkra ezt az áldást? Kicsit tréfásan mondhatnánk, hogy a virágvasárnapi szamár, hiszen maga Jézus Isten legcsodálatosabb áldása, akit így köszöntenek: „Áldott, aki jön az Úr nevében!" Aki Isten mennyei világának minden lelki áldását is magával hozta, Őbenne van megváltásunk, bűneink bocsánata, s Isten az Ő akaratának titkát is Őbenne jelentette ki... (Ef. 1, 3-10) Aki tényleg azért vonult be Jeruzsálembe, hogy halálával és feltámadásával örök életet, üdvösséget hozzon mindnyájunknak! S aki tanítványain kívül (Luk. 24, 50), sőt, velük szembeszállva, tudjátok, gyerekek, hogy kiket áldott meg külön is? Igen, benneteket! (Mk. 10, 16)

Hogyan lehetünk mi is áldássá? Úgy, hogy segítjük mások életét! Ahogy Füle Lajos szép énekében kérjük: „Tégy Uram engem áldássá, Lelkedet úgy várom, tedd Te a szívem hálássá, hogy Neked szolgáljon. Bárhová küldesz, ajkamról, zengjen az új ének, tégy Uram engem áldássá, oly sok a bús élet..." Aztán úgy, hogy imádkozunk az átok, a gyűlölet, a bűn erői ellen. „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!" (Luk. 6, 28) Végül: Tudatosítani gyermekeinkben, unokáinkban az áldás fontosságát. (Pl. úgy is, hogy egy várandós asszonyra nem azt mondjuk, hogy terhes, hanem áldott állapotban van.) Mert Isten áldása nemzedékről nemzedékre megy tovább. „Mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek!" (I. Pét. 3, 9)

Így tegye áldottá Isten gyülekezetünk egészét! Így tegye áldottá a hallott igét az áldásról! S így köszöntsük azt, aki Isten legnagyobb ajándéka, áldása: „Áldott, aki jön az Úr nevében!"

Imádság: Gyülekezeti szolgálatainkért

Ének: 331., 398. és 464. dicséretek