ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/3

Lekció:  I. Móz. 39

Textus: „De az Úr Józseffel volt..." (I.Móz. 39, 2)

Mindig velem..! Ezt élhette át József történetünk folytatásában is, igen, mindig velem, mindig és mindenhol velem van az Úr!

Vele volt az úton (Egyiptom felé is), s oda megérkezve a szabadság útján is!  Gondoljuk csak el, rabszolgaként került Egyiptomban. Nem volt több egy akarat nélküli tárgynál, egy „kartoték-adatnál", 20 ezüstnél... Aztán először afféle háziszolgája lett Potifárnak, a testőrök főparancsnokának, aki később háza majd mindene felügyelőjévé tette! Egyre szabadabb lett, egyre teljesebb az élete, egyre nagyobb lett a „bizalmi tőkéje"... Bár a Szentírás használja a szerencsés-szót, de nem abban az értelemben, ahogy mi szoktuk. Nem a vak, véletlen szerencsének volt ez köszönhető, hanem az élő Istennek! Aki előtt személlyé vált, több lett mint egy termelőeszköz vagy használati tárgy... Személy, Isten képmása, érték az Isten szemében! A ma emberének is lehet olyan érzése, hogy nem vagyok több, mint egy alkatrész a társadalom gépezetében: annyit érek, amennyit fizetnek értem és amennyi hasznot termelek, s bármikor kicserélhetnek egy másik dolgozóra... Ezért nekünk is szól ez a biztatás, hogy higgyük el, értékesek vagyunk, Isten még saját Fiánál is jobban szeret bennünket, hiszen halálra adta értünk, Ő személyként tekint ránk, velünk van, s azt szeretné, ha egyre szabadabb és teljesebb lenne az életünk, s egyre nagyobb bizalommal lennének mások is irántuk!

De az Úr Józseffel volt... Vele volt élete nehéz éveiben, napjaiban, megpróbáltatásaiban, kísértéseiben is... Amely egy csábító szép asszony, Potifárné alakjában jelent meg József előtt... Ismerjük ezt a helyzetet, nézzük először az ő szemszögéből:

- Nekem kell ez az ember..! Akinek ilyen szépen felfelé ível a pályája..! Aki már olyan „házibarát" a mi házunkban... Aki szép arcú és termetű... El fogom csábítani..! De hogy néz ki ez a szituáció József aspektusából?

- Egyre több terület tartozik hozzám, a ház, a gazdaság, gazdám személyes ügyei... De van még egy izgalmas feladat: a feleségét meghódítani..! Én, az egykori rabszolga... Kell-e ennél több..? De nézzük az Isten szemével is ezt a kísértést, Ő vajon hogy áll hozzá?

- Nem hagyom magára..! Még ha vonzó is Potifárné ágya... Még ha nagy is a dilemma József előtt, hogy a könnyebb vagy a nehezebb, de az egyetlen helyes utat válassza... Nem hagyom magára Józsefet, még ha látszólag el is veszítette ezt a „mérkőzést", hiszen az asszony kezében ott volt az ő ott hagyott ruhája, mint bűnösségének egyértelmű bizonyítéka...

Nekünk is megvannak a mindennapi kísértéseink... Pénz, hatalom, könnyebb élet, s lehetne még sorolni... Amelyek le akarnak téríteni minket Krisztus útjáról. Tudjuk-e szívből kérni, a Tőle tanult imádság szavaival: „...ne vígy minket kísértésbe..!"

Végül vele volt Isten a börtönben is! Megint mindenét elveszítette. Hatalmát, jó állását, jólétét, gazdája bizalmát, s elveszítette szabadságát is... Egy újabb kút, ahová ráadásul nem is maga miatt, hanem ártatlanul lökték bele... De... Az Úr itt is vele volt, s megint megindulhatott felfelé az élete: a rabok felügyelőjévé nevezték ki! Az Újszövetségben is olvashatunk valakiről, aki többször is börtönbe került, hite miatt: Pál apostolról! Neki is áldássá tette Isten  a rács mögötti napokat, éveket, gondoljunk az efezusi fogságára, melyben megírta a Filippi levelet, az öröm levelét vagy a filippi börtönbeli esetére, ahol a börtönőr is megtért egész családjával, Pál példája nyomán!

Mi a titok? Mindig velem..! Talán ismerős ez a kárpátaljai reformátusok himnuszának tartott ének: „Mindig velem, Uram, mindig velem, Még ha nem láthat is gyarló szemem. Azért ez énekem: velem van Istenem, Velem van Istenem, mindig velem!

Imádság: „Jó világban", kísértésekben és rabságomban is légy velem, uram! Énekek: 19, 434, 478