ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/4.sz.

Lekció: János ev. 18, 12-18

Textus: „Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak és bement Jézussal együtt a főpap palotájába. (...) (Ő) szólt az ajtót őrző lánynak és bevitte Pétert. (...) Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük és melegedett." (15., 16. és 18.v.)

Múlt vasárnap Málkusról szólt az igehirdetés - egy szerencsétlen ember szerencséje. Hallottuk, hogy a templomszolga rosszkor volt rossz helyen, Péter levágta a fülét, de Jézus meggyógyította és az Ő tanítványa lett. Ma Péterről fogunk beszélni - egy szerencsés ember szerencsétlensége... Ő épp az ellenkező utat járja be ebben a történetben, hallani fogjuk, hogy a kiválasztott „főtanítvány" hogy távolodik el Jézustól és hogy kerül rossz, idegen helyre, a Jézust elfogók tüze mellé melegedni...

Az elején még minden rendben volt: Péter követte Jézust és vele volt egy másik tanítvány is. Péter követte Jézust. Ahová Ő megy, oda megyek én is. Megyek utána akkor is, ha szép, vadvirágos réteken vezet az út, de akkor is, ha a főpap udvarán keresztül, a szenvedéseken keresztül a halálba... Péter egyenlőre tartja ígéretét, hogy kész Jézussal menni a börtönbe vagy a halálba is (Luk. 22, 33). Itt még bátor, itt még hős, mint egy igazi kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót... A többiek már sehol, csak egy meg nem nevezett tanítvány, de hát még ez is rendben van, hiszen Jézus nem magányos partizánokat hívott el, hanem, hogy együtt kövessük Jézust mindenhová - ez a keresztyénség lényege!

Ki ez a másik? „Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak..." Itt van egy útelágazás, át kell gondolni és dönteni kell: ki a társam? Kivel (kikkel) vagyok együtt? Kire hallgatok? Péter komoly döntés előtt: megyek tovább Jézus után vagy egy másik ember világát, kapcsolatait, összeköttetéseit, útjait (gondolkodását, erkölcsét) használom? Édesanyám sokszor elmesélte, hogy egyszer egy rendőr megkérte a kezét... Háztűznéző, csokor virág, szépen felvázolt jövő... Nagyapám -aki nem nagyon szokott beszélni- csak annyit mondott: „Joli, te egy hívő lány vagy. Ez nem a mi világunk. Nekünk a nehezebb utat kell járnunk..." S ezt megerősítendő, a rendőrtől kapott drága cigarettát - pedig erős dohányos volt - feltette a szekrényre és soha nem nyúlt hozzá...

Péter rossz útra lépett. A korában bement barátot követte, nem Jézust... Ez a tanítvány - a szolgálólányon keresztül - vitte be a főpap udvarába, nem Jézus... Olyan világ felé tart, ahol a Jézus ellenes hatalom az úr, nem Jézus...

Ez az út - a főpap udvarán keresztül - a „világba" vezet, eltávolít Jézustól. Ez az út Jézus megtagadásához vezet. Hol van már a bátor, rendíthetetlen hitvalló Péter? (Mt. 16, 16) Ez az út az önbecsülés elvesztéséhez vezet, egy szolgálólány szintjére süllyed Péter...

Idegenek tüze mellett... „Ott álltak a szolgák és a templomőrök

(...) Péter is ott állt köztük és melegedett." (18.v.) És nem a levegő hőmérsékletével, hanem Péter szívével volt a baj... Idegen helyre tévedt... Mint a tékozló fiú, aki távoli vidékre költözött, hogy ott eltékozolja vagyonát, az Atya szeretetét... Mint azok a lelkészgyermekek, akik a múlt rendszerben, elhagyva az atyai ház melegét, egy istenellenes hatalom kezébe kapaszkodva próbáltak boldogulni... Vagy mint azok a fogvatartottak, akik - józan ésszel fel nem fogható módon - érzelmileg is ragaszkodni kezdenek rabtartóikhoz... (Stockholm szindróma) Igen, Péter is Jézus ellenségei között melengette szívét, ott keresett biztonságot, mintha ők lennének az új családja...

Ismerjük a mondást, hogy „aki korpa közé keveredik..."? Hol vagyunk, kiktől várunk oltalmat, törődést, szeretetet? Kikre hallgatunk, kikben bízunk, merre tart életünk? S a legfontosabb: követjük-e Jézust (együtt, mindenhová!)?

Imádság: Azokért, akik eltávolodtak Istentől!

Ének: 19. zsoltár, 161., 168. és 299. dicséret