ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/ 46.sz.

Lekció: Dán.2, 1-28

Textus: „De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja." (Dán. 2, 28)

Múlt vasárnapi igehirdetésünket a szabad asszociációval kezdtük, a mait pedig az álommal. Mi a közös bennük? Mindkettőt alkalmazza a pszichoanalízis a lélek tudatalatti világának feltárására, megismerésére...

Talán az sem véletlen, hogy ilyenkor, adventben akaratlanul is előtérbe kerül a pszichológia, a lélek titkos világa, annak vizsgálata. Mondhatjuk így is: a közelgő karácsony fénye kíméletlenül rávilágít a lélek árvaságára, magányára, álmaink-vágyaink kielégületlenségére, életünk kudarcaira.

Én hiszem, hogy a legjobb pszichológusok tanácsainál is többet ér Isten útmutatása. Mint ahogy a nyugtalan lelkű Nebukadneccar emberileg megfejthetetlen álmát, titkát sem a „mágusok, igézők, varázslók, csillagjósok" fejtették meg, hanem az élő Isten, aki ura és egyetlen ismerője az emberi lélek, a jövő és a menny titokzatos világának! Róla tesz hitvallást Dániel: „De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja."

Igen, először is ismeri -és velünk is megismertethet, annyit, amennyire ezekből szükségünk van - a lélek titkait! Akár az álmaink izgalmas, bár nagyon labilis, könnyen félremagyarázható világán keresztül.

Sigmund Freudnak 1900-ben jelent meg korszakalkotó műve, az Álomfejtés. Gondolatainak kiindulópontja, hogy álmaink nem csupán fantáziánk összefüggéstelen csapongása, hanem komoly jelentőséggel bíró tartalmat hordoznak, képet adnak személyiségünkről, elfojtott vágyainkról, átélt traumáinkról. Mindig életünk valóságát próbálják visszaadni üzenettel, figyelmeztetéssel vagy éppen megerősítéssel, akár azért, mert még hiányzik valami,akár azért mert már elrugaszkodtunk a valóságtól.

Azt hiszem, ilyenkor adventben különösen is szabad örülnünk annak, hogy Isten tökéletesen ismer bennünket, tudatalatti világunkkal, álmainkkal együtt. Aki rábízza magát Istenre, annak nem kell félnie a sokszor stresszes, feszültséggel teli, szorongó lélekkel átélt karácsonytól sem.

„...én vagyok a titkok titka, szegény, hajszolt magam..."-írja Ady Endre. Mi pedig a 139. zsoltár szerzőjével vallhatjuk: „Uram, Te megvizsgálsz és ismersz engem!"

Folytatva a titkokat: Isten a jövő(nk) titkait is ismeri! Mindenki tudja, magán is tapasztalta: a lélek nyugtalansága legtöbbször amiatt van, mert félünk a változástól, a bizonytalanságtól, a jövőtől. Ebben a „birodalomban" is magunkra maradunk. Hogy írja Túrmezei Erzsébet? „Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak."

A keresztyén lelkek nyugtatója az, hogy nekünk nem a jövőt kell kutakodnunk, fürkésznünk, faggatnunk, hanem: jövőnk kulcsát a ma is elérhető Krisztus tartja a kezében! „De a ma int, hogy híven szolgáljunk, mert tudjuk ki jön: Krisztusra várunk!" -folytatódik a vers.

Végül: Isten tárja fel előttünk a mennynek titkait! Őszintén bevallom, mindig zavarba jövök, mikor a mennyről kérdeznek... Általában azt szoktam mondani, hogy két dolgot tudok: 1, Van... Lelkünk is úgy van megalkotva, hogy megsejthet valamit e világból... Ahogy Weörös Sándor klasszikus soraiban áll: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra!" 2, Amit a Szentírás, azon belül is a Jelenések könyve elénk tár. Csakhogy... Olyan ez a könyv a maga titokzatos világával, apokaliptikus képeivel, számmisztikájával, mint egy dekódolásra váró, rejtjeles üzenet... Vonz, de taszít is, mert nem ismerjük ki magunkat benne... Viszont egyértelmű és csodálatos a könyv végső üzenete: „Bizony, hamar eljövök!"

Ma, advent 3. vasárnapján kell-e ennél csodálatosabb hír? Válaszoljuk rá együtt: „Jöjj, uram, Jézus!"

Imádság: Nyugtalan lelkű embertársainkért, szeretteinkért.

Ének: 305., 310., 512. dicséret