ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/6

Lekció:  I. Móz. 41, 37-57

Textus: „Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember. (...)   Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. (...) Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. A másodikat pedig Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén. (válogatott versek)

Karrier (munka), család, hit... Ami engem megragadott leginkább József történetének folytatásában, hogy az élet mindhárom területén mennyire jelen volt Isten, mennyire teljes volt az élete, mennyire kerek egésszé tette! Annál is inkább, mert lépten-nyomon azt halljuk, hogy nem élhet tökéletes életet az ember, hogy egyik-másik területen való sikere másnak a rovására megy... Hány olyan karriertörténet van pl. a bulvársajtókban, hogy milyen szép eredményeket ért el, milyen sokra vitte, de ráment a családi élete... (Vagy a hit-és gyülekezeti élet már nem fért bele...) Aztán hány olyan családapa, de főként családanya él akár ebben az országban, akik úgy érzik, hogy egyéni karrierjüket feláldozták a család oltárán... Vagy küszködnek, s igazából egyik sem megy... És hát azért vannak olyan emberek is, akiknek a hit a legfontosabb, mindent ennek rendelnek alá, de -akár bevallják, akár nem- nekik is lehet hiányérzetük, hogy nem tudták kihozni magukból azt, ami bennük van/volt, s nem lehetett teljes az életük...

Nézzük először József karrierjét. Nem lehet kihagyni, hogy honnan érkezett a majdnem-csúcsra... Messziről, egy idegen kis népnek a fia... Alulról, rabszolgaként került Egyiptomba... S még lejjebbről, hiszen a börtönt is megjárta... S most szinte övé a legnagyobb hatalom (és felelősség!), egész Egyiptom felügyelője lesz, lábai előtt hever (szó szerint) a hatalmas birodalom... Mesés, már-már hollywoodi történet... S a legcsodálatosabb az, hogy nem a szerencsének köszönhette mindezt, hogy jókor volt jó helyen... Nem magának kaparta ki a gesztenyét, s nem is mások tolták fel a magas a polcra... Ha valakire igazak azok a magyar mondások, hogy „felvitte Isten a dolgát" és hogy „Isten adta tehetségét", képességeit, amelyet ki tudott bontakoztatni, az József! Ezt még a fáraó is elismerte: „isteni lélek van benne" - mondta embereinek, „Isten adott neked mindent tudtul" - mondta Józsefnek. Hála Istennek ebben az országban is élnek ilyen „Isten-adta tehetségű" sikeres emberek (politikusok, tudósok, művészek), akik el is mondják, hogy kinek köszönhetnek mindent.

Család... Igen, családi életében is vele volt az Úr. Bár talán meglepődtünk, hogy egy egyiptomi pogány isten, a napisten papjának a lánya lett a felesége, de Isten megőrizte ebben a „felemás igában" is: a felesége nem fordította el szívét Istentől, mint pl. Salamon király esetében... (Inkább a fáraó és a nép József iránti tiszteletét kell látni ebben a z első látásra nem Istentől való házasságban.) Valamint azt, hogy Isten ebből is tud valami jót kihozni! Két gyermekük született. József ekkor már nagy ember volt, gyakorlatilag az egész birodalom jóléte múlott rajta, mégis valószínű úgy élte meg, hogy a saját gyerekei iránti felelőssége volt a legnehezebb számára, róluk gondot viselni!

Végül a hit... Bár nem olvashatunk arról, hogy hogyan ápolta a hitét, hogyan tartotta Istennel a kapcsolatot, de hogy fontos volt neki az Úr, az leginkább gyermekeinek a névadásából tűnik ki! Első gyermekének, Manassénak a neve azt jelenti, hogy „elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát." Igen, egyrészt az elválást a szülőföldtől, másrészt a többi traumát, testvérei gyűlöletét, a Potifárnétól való megaláztatását, azt, hogy a főpohárnok elfeledkezett róla stb, stb. Isten „átemelte" ezeken a nehézségeken, megpróbáltatásokon! Másik fiának, Efraimnak a neve pedig annyit tesz, hogy „megszaporított engem Isten..." Nem csak anyagiakban, jólétben, társadalmi pozícióban, nem csak családban, gyermekekben, hanem lelki javakban is. Ezt úgy mondja a Szentírás, az Ószövetség, hogy megáldott az Isten! Isten áldása van rajtam! Teljes az életem! Helyemen vagyok! Az Újszövetségben pedig aki irgalmas, aki jót tesz a legkisebbel is, az olyan, mintha Jézussal tennénk. S Ő mondja áldottnak az ilyen embert, akinek nem csak adott valamit az Isten, hanem tovább is tudja adni! „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta, mert éhes voltam és ennem adtatok...." (Mt. 25, 34)

Itt fejezzük ma be József szinte krisztusian kiteljesedő életét: enni ad az egyiptomiaknak. Sőt, az egész földre kiterjedt az éhínség, nemsokára vendégei érkeznek messze földről...

Imádság: családtagjainkért  Énekek: 25, 200, 265