ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/6.sz.

Lekció: János ev. 18, 28-32

Textus: „Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. (...) Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát.(...) Pilátus erre azt mondta nekik: Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint! A zsidók így feleltek: Nekünk senkit sincs jogunk megölni! Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia." (Jn. 18. válogatott versek)

Az idők múlását és a világ változását pl. a farsangi szokásokon is le lehet mérni: régen rengeteg népszokás,népi játék gazdagította az életet (balázsolás, Zsuzsanna-játék, tananajozás, sárdózás, csúf farsang - busójárás stb.), az én gyermekkoromban voltak a jelmezbálok, ma meg látványos, zenés, táncos revü-műsorokat adnak elő az iskolás gyermekek! Jó, hogy napjainkban is az iskolák, óvodák tanterveiben azért általában szerepel a népi ha- gyományok felelevenítése is, hiszen ezek a játékok, dalok igaz és valóságos emberi érzéseket, értékeket, helyzeteket őriznek meg!

Tovább olvasva János evangéliumát, ezt a „farsangon túli", böjti, passiótörténetet, 3 egyszerű, ismert népi gyermekjáték/dal jutott eszembe...

„Megy a gyűrű vándorútra, egyik kézről a másikra..."- ugye ismerjük? Egy kört alkotnak a gyermekek, kezükben egy zsineget tartva adják körbe a rajta lévő gyűrűt úgy, hogy a kör közepén álló ne vegye észre... Kézről kézre... Így adják, így viszik Jézust is, mint valami tárgyat, amitől meg kell szabadulni, Annástól, Kajafáson keresztül Pilátusig... Rettenetes dolog ez a kiszolgáltatottság, emberek kezében lenni... Amikor például küldenek orvostól orvosig, vizsgálatról vizsgálatra, vagy hivataltól hivatalig... Jézus tudja, hogy igazából az Atya kezében van, mintsem az emberekében, ezért tudja vállalni ezt a sorsot, küldetést, kiszolgáltatottságot... Sőt, az ő követői is számíthatnak erre, ahogy Péternek mondja: „...de amikor megöregszel, kinyújtod kezedet, más övez fel téged és oda visz, ahová nem akarod..." (Jn. 21, 18)

„Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta...!" Az előző játékban felteszik a kezüket, ártatlan vagyok, itt meg kibújnak - a felelősség alól... Ezt teszik az érintettek Jézussal is! Pilátus is „passzolná vissza", s a zsidók is kibúvót keresnek..! Egyrészt akkor, amikor a húsvéti vacsorára hivatkozva nem akarnak bemenni a helytartóság pogány, tisztátalan területére, másrészt akkor, mikor azt mondják Pilátusnak, hogy „nekünk senkit nincs jogunk megölni..." Olvastam egy kommentárban, hogy nekik „csak" megkövezésre lett volna törvényes lehetőségük, ez az eretnekek büntetése, de ők többet akartak, kereszthalált, amely a társadalomból, világból való kirekesztés, kidobás gondolatát is magába foglalja... Leplezni gonoszságunkat, kétszínűségünket... Erre figyelünk... A kínra, „...hogy tisztának tudjam magam..." (Szilágyi Domokos) Vagy: „...ártatlanságunk tudatát, mint drága páncélos inget, őrizzük meg bár véresen, de át ne hasadjon sohasem...!" (Babits) Megtalálni a kibúvókat, a vallási, egyházi, tisztségekkel járó kibúvókat, s ezzel takargatni bűneinket, erkölcsi hiányosságainkat, hogy én lelkész, presbiter, templomba járó ember vagyok... Ugye milyen nagy ezekre a kísértés...?

„Koszorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú, azért vagyok szomorú, mert a nevem koszorú..." Jézus középen (vagy a világ szélén...), fejét lehajtva, mintha azt mondaná, hogy nekem ez a sorsom, küldetésem, nevem, hogy a magam szabadságát, életét elveszítve másoknak hozzak szabadítást, hogy töviskoszorúval a fejemen meghalljak a kereszten - értetek! „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy (...) keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad." (Mt. 20, 18-19)

Kézről kézre adva..., kibúvókat keresve..., de mégis a töviskoszorús Jézus mögött állva... követjük Őt?

Imádság: Hogy az embereknek kiszolgáltatva is Isten kezébe tudjuk életünket!

Ének: 24. zsoltár, 164. és 458. dicséretek