ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011./ 37.sz.

Lekció: II. Krón. 34, 1-4; 14-21; 29-33

Textus: „Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és 31 évig uralkodott Jeruzsálemben.(...) Uralkodása 8. évében, még ifjúkorában kezdte keresni ősének, Dávidnak az Istenét.(...) Uralkodásának a 18. évében pedig a templom és az ország megtisztítása során elküldte Sáfánt (...), hogy javítsák ki Istenének az Úrnak a házát. (...) Amikor kihozták az Úr házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet az úr adott Mózes által." (II.Krón. 34, 1,3, 8, 14)

Az elmúlt, a következő, sőt, a mai vasárnap is olyan istentiszteleten lehetünk együtt, amelyen nemcsak idősek, hanem gyermekek, fiatalok, szülők is jelen vannak. Különösen az idősebbeknek jó lehet ezt látni, egy kicsit újra átélhetik saját ifjúkorukat...

Igen, az ember saját személyiségében magában hordozza, integrálja életének korábbi életszakaszait. Ma Jósiás király példáján, életútján nézzük meg, hogy ezek milyen speciális üzenettel szólítanak meg bennünket?

Mint gyermek, akinek már felelősség van a vállán! Bár a 8 évesen trónra került király helyett nyílván tanácsadók döntöttek és irányítottak, el tudjuk képzelni, hogy -a látszat ellenére- nem volt irigylésre méltó gyermekkora! Mint ahogyan sokan az idősebbek közül is úgy nőttek fel, hogy hamar, még gyermekként önellátóvá és kenyérkeresővé váltak...

Érdekes egyébként, hogy szinte minden kultúrában az első hét év után, a 8. évvel kezdődik egy új, felelősségteljes, a tanulást, az életre való felkészülést szolgáló életszakasz! Nagyon fontos lenne az önállóságra nevelés, a valóság azonban sajnos az, hogy a szülők is, az iskola is sok mindent elvégeznek a gyermekek helyett, mindent készen adnak a kezükbe...

Mit őriztünk meg a gyermekkorból? Megvan-e bennünk a világra való nyitottság, a lelkesedés, az önállóság gyermeki büszkesége, az, hogy nagy dolgokra hivattunk el,s az, hogy azért jobb rábízni a világot erősebb kezekre...!

Mint ifjú, aki keres valamit, Valakit! Ha kiszámoljuk, 16 éves volt Jósiás, amikor „keresni kezdte ősének, Dávidnak az Istenét." Ez is megfelel a serdülőkor életkori sajátosságainak: a fiatalok ilyenkor keresik önmagukat, keresik helyüket a világban,  s keresik mindennek a végső értelmét, igen, keresik az Istent is!

Megvan-e még bennünk ez a kicsit bizonytalan, céltalan, vagy éppen nagyon is öntudatos és lázadó, de mégiscsak kereső emberke...?

Mint felnőtt, akinek rendezett és másokról gondoskodó életet kell élnie! Egy „nagytakarítás" tette rendbe, Istennek tetszővé Jósiás, s ezzel együtt az egész nép életét! E nagy munka során előkerült a törvénykönyv, amely feltárta a bűnöket és feltárta a megújult, rendezett, Istennek alárendelt életnek a szabályait. Engem az a gondoskodás fogott meg Jósiásban, ahogy „a nép aprajának és nagyjának" a boldogulásán is fáradozott -egyébként Erikson (világhírű pszichológus) is ebben látja a felnőttkor fő feladatát!

Akarunk-e rendet az életünkben? Megtaláljuk-e benne életünk Urát, királyát, Jézust? S megtaláljuk-e igazi önmagunkat, az életre készülő gyermeket, az Istent kereső ifjút, s a felnőttet, aki másokról is képes gondoskodni?

Imádság: Hittanosokért, konfirmandusokért, szülőkért!

Ének: 121. zsoltár, 299., 460. dicséret