ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2021/12.sz.

Lekció: Zak. 12

Textus: „Az Úr igéje szól Izráelről. Így szól az Úr, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe: (...) Akkor Júda törzsfői majd ezt mondják magukban: Istenükben, a Seregek Urában van az erejük Jeruzsálem lakóinak! (...) Azon a napon az Úr fogja oltalmazni Jeruzsálem lakóit. (...) Dávid háza pedig olyan lesz előttük, mint az Isten, mint az Úr angyala. (...) Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak (...) Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége, asszonyaik is külön ..."

Virágvasárnap van, Jézus, Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe... Mint már tavaly, az idén is furcsa ez az ünnep: nincs tömeg, nincs mozgás, nincs hozsannázás... Jézus királysága fölötti öröm helyett félelem és bizonytalanság tölti el szíveinket... Amikor most ez a tv-felvétel zajlik, még nem tudjuk, hogy meg tudjuk-e itt a templomban tartani jövő héten, nagyhéten nagypénteket, húsvétot, majd pünkösdöt... Minden bizonytalan... Ezért is örültem nagyon mai igeszakaszunknak, mert ebben, ószövetségi próféciaként, az előbb említett ünnepek - ma virágvasárnap, nagypéntek, húsvét, pünkösd -  eseményei mintegy megerősítésképpen Istennek biztos tetteiről ebben a nagy bizonytalanságban, mind-mind benne vannak! Sőt, még ezeknél több minden is...

Benne van virágvasárnap... - ha nem is olyan egyértelműen és pontosan, mint ahogy a 9. fejezetben hallottuk néhány hete: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán." De kicsendül az Úr különös hatalmának gondolata (szemben minden emberi erővel és hatalommal), amikor elismerik és „ezt mondják magukban: Istenükben, a Seregek Urában van az erejük Jeruzsálem lakóinak!" Értjük? Nemcsak arról van szó, amit az egri várkapitány, Dobó mondott, hogy a „falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében...". Egyáltalán nem bennünk, emberekben, hanem Istenben! És amikor ezt a mások is megvallják, akkor jut teljességre Krisztus uralma!

Benne van nagypéntek, Krisztus Urunk kereszthalálának emlékezete... Mégpedig egy váratlan és titokzatos igeversben: „Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták..." Ki ez a titokzatos valaki? Akit átdöfnek majd megsiratják... Hasonló ahhoz, akiről az Ézsaiás 53-ban olvashatunk: „De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki." Ancsel Éva, magyar filozófus mondta, hogy a „legnagyobb hatalom, a hatalomról való lemondás..!" Ezt láthatjuk Jézusban, merthogy Róla szólnak ezek a titokzatos jövendölések. Értünk vállalta a szenvedést, a halált, a kárhozatot, mert ennyire szeret minket! Elismerjük-e, hogy „jajj vétkeimmel vertelek keresztre.."(340. dicséret) ? Tudjuk-e siratni őszinte bűnbánattal a mi bűneinket?

Benne van húsvét is ebben a mai igeszakaszban... Bár lehet, hogy ez belemagyarázás és csak az Újszövetség felől nézve igaz... De amikor a fejezet végén a külön-külön gyászoló asszonyokról jövendölt Zakariás, nekem egyből az evangéliumokban szereplő, a Jézus sírjához húsvét hajnalban kimenő asszonyok jutottak eszembe... Akik sírni, gyászolni, végtisztességet adni mentek a sírhoz és mint Jézus feltámadásának első tanúi és hírnökei tértek vissza..! Igen, ha nem éljük át nagypénteket, nem rendít meg Jézus kereszthalála és nem tudjuk megsiratni a bűneink miatt meghalt Jézust, akkor nem fogjuk átélni húsvét csodáját, a feltámadás örömhírét sem! De ugyanakkor az asszonyok példát, utat is mutatnak számunkra: mi is lehetünk gyászolókból húsvéti hírnökök, bizonyságtevők!

És benne van pünkösd is... „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét."  Ez történt meg az első pünkösdkor, Jézus kegyelmének, szeretetének kiáradása... Ez a mi krisztusi örökségünk, feladatunk, irgalmasnak lenni..! A napokban láttam egy filmet, A felolvasó címmel. Egy kamasz szerelmes lesz egy idősebb nőbe, akit majd évek múltán, joghallgatóként mint SS tisztnő lát viszont a vádlottak padján. 300 zsidó meggyilkolásával vádolják az amúgy analfabéta nőt, s életfogytiglan börtönre ítélik. Nincs senkije, nincs jövője, mindenki megveti. Egyedül régi szerelme, aki azóta tekintélyes ügyvéd lett, tartotta vele a kapcsolatot, regényeket olvasott fel neki kazettákra, melyeket beküldött neki, így tartotta benne a lelket... Irgalmas volt hozzá...

Azt mondtam az elején, s hallhattuk, hogy a nagy ünnepek eseményei ígéretként benne vannak ebben a fejezetben, sőt, még ezeknél több is: Egy utalás Isten Teremtő voltára („Így szól az Úr, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe") illetve több gondolat Istennek a gonosz feletti végső győzelméről, melyben népét is részesíti.  „Azon a napon az Úr fogja oltalmazni Jeruzsálem lakóit. (...) Dávid háza pedig olyan lesz előttük, mint az Isten..." Igen, amikor minden bizonytalan (mint ott és akkor Zakariás idejében és itt és most) akkor ez a hit a legfontosabb, hogy a világnak van Teremtője és végső Szabadítója! Ő velünk van a kezdetektől a világ végezetéig! Ő maga, személyesen van velünk Jézusban, „aki az alfa és az ómega, a kezdet és a vég!"

Imádkozzunk: uralmának felismeréséért! Énekek: 42, 367, 398