ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 18.sz. Húsvét

Lekció: Luk. 24, 1-12

Textus: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt!" (Luk. 24, 6)

Gyülekezetünk énekkara a mai húsvéti éneken is énekelni fog, lesz olyan ének, amit három szólamban. A húsvéti történet, bizonyságtétel, ének is három szólamban csendül fel, ma ezeket hallgassuk meg közelebbről!

Kezdjük az angyalok szólamával! Ez a legfelső, mennyei, „vezérszólam", a legfontosabbat, a lényeget mondja el. Elmondja, hogy Jézus odaadta az életét („...bűnös emberek kezébe kell adatnia"), s az Atya elfogadta ezt az engesztelő áldozatot, Fiát megdicsőítette! Elmondja, hogy Jézus nem a holtak között van, Benne az új teremtés vette kezdetét, Isten nem a régit újítja fel, szépíti meg! Elmondja, hogy Jézus feltámadt, Jézus él, Ő győzte le a halált, nem csak úgy általánosságban az élet, ahogy tavasz jön a tél után... Ahogy evangélikus testvéreink éneklik Händel csodaszép húsvéti énekét: „Győzelmet vettél, ó Feltámadott, dicsőséggel fényes a diadalod!"

Vajon meghalljuk-e ezt az éneket? Nehogy úgy járjunk, mint ami Joshua Bell-lel, a világhírű amerikai hegedűművésszel történt, aki egy washingtoni metróaluljáróban gondolt egy merészet, elővette Stradiváriját, s elkezdett játszani. ¾ óra alatt 1100 ember ment el mellette, 27-en dobtak pénzt a hegedűtokba, s csak 7-en álltak meg 1-1 percre...

Folytassuk az asszonyok szólamával! Legyen ez az alt szólam, amely a gyöngédséget, a biztonságot, az otthont képviseli a zeneelméletben is... Itt is a gondoskodás ősi ösztöne viszi ki őket már kora hajnalban a temetőkertbe... Nemcsak a gyermekekről, férjekről, betegekről gondoskodnak, az elhunytak emlékének ápolása is javarészt az ő feladatuk... Az elhengerített kővel, az üres sírral, egyáltalán Jézus holttestének hiányával szembesülve azonban megtorpannak. Tanácstalanná válnak. Itt talán hiányzik belőlük a férfiúi határozottság... Sőt, amikor angyalok lépnek  eléjük, megrémülnek. Aztán meghallgatva az angyalok üzenetét már emlékeznek Jézus szavaira... Férfi testvéreim, legyünk hálásak, hogy asszonyaink, feleségeink annyi mindenre emlékeznek, amire mi nem... S ne rójuk fel bűnüknek, ha -szerintünk!- sokat fecsegnek, beszélnek, pletykálnak, mert itt pl. az Igazságot, az Evangéliumot mondták el a férfiaknak...!

Végül következzen a férfiak szólama! A tanítványoké.  Ez a „hang" is fontos, alapvető, ezen alapszik egy műnek a harmónia-szerkezete... Igen, a férfiak az ész(szerűség), a ráció emberei... Ők nem dőlnek be holmi asszonybeszédnek... Vádolhatnak bennünket hitetlenséggel, de ezt úgyis fel lehet fogni, hogy nem vagyunk hiszékenyek, nem elégszünk meg olcsó hittel... Egyébként sem az asszonyok szava ébreszt hitet az emberben, hanem a Feltámadottal való találkozás! Péter el is indul, hogy meggyőződjön a hírről. Gondoljunk Lukácsra, aki ezt az egész evangéliumot leírja, azzal kezdi, hogy „mindennek pontosan utánajártam..." (1, 3) Igen, a hithez kell ez a férfiúi nyughatatlanság, hogy nem fogadom csak el úgy... Aztán amikor látta, amit látott, „csodálkozott magában a történteken..."  A csodálkozás a hit előszobája, innen már csak egy ugrás a hit... (A „sztratoszféraugró" Félix Baumgartner mondta el, hogy az űrruhájában sokáig klausztrofóbiája volt, végül egy pszichológus sulykolta bele a győztes hitet: ez az a ruha, melyben hős leszel...) Férfias, „rációs ruhával", hittel is megtehetjük ezt az ugrást (Kierkegaard), de ehhez kell a csodálkozás: ez teszi lehetővé a ráción túli, új világ befogadását, s a Feltámadott előtt való meghajlást!

Hallottuk a húsvéti éneket, annak mindhárom szólamát, az angyali vezérszólamot, Jézus él, az asszonyi, síron túl is tartó törődést, s a férfias meggyőződést, rácsodálkozást... Énekeljük-e és megéljük-e ezt a harmóniát? „...Ujjongj Isten népe, hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem!"

Imádság: Húsvéti hitért, bizonyosságért!

Ének: 275., 347., 348. és 356. dicséretek