ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2021/10.sz.

Lekció: Zak. 10

Textus: „De a házibálványok hazug kijelentést adnak, a jósok rászednek látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér. Ezért széledt el népem, mint egy nyáj, nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora. Fellángolt haragom a pásztorok ellen, megbüntetem a nyáj élén járókat. (...) Idehívom, összegyűjtöm őket, mert megváltottam őket, és annyian lesznek, mint régen. Bár szétszórtam őket a népek közé, ők a távolban is gondolnak rám, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt. (...) Hatalmassá lesznek az Úr által, és az ő nevében bízva élnek - így szól az Úr."

Egy nagyon elgondolkodtató verssoron akadt meg a szemem: „...konfessziónk éles zabhegyét mozsárban zúzza szét az ateista Isten..." Az ateista Isten... Aki Önmagát is megtagadja, aki már magában sem bízik... Érezzük ugye ezt az Istennek egész lényével ellenkező ellentmondást..? Pedig időnként tényleg olyan ellentmondásosnak tűnik az Isten... Pláne napjaink posztmodern, szekuláris világában, egy nagy világjárvány idején... Hogy csak a legközhelyesebbet említsük: ha szereti a világot, miért engedi ezt meg..? Olvasva Zakariás könyvének 10.fejezetét, további érthetetlenségeket találhatunk Istennel kapcsolatban. Nézzük csak!

Isten vezet és megvezet... Hogy Isten vezet, az rendben is van: ezért adott népe élére elöljárókat, papokat, prófétákat, királyokat, vagy egyszerűen csak nevezzük őket pásztoroknak, ahogy majd a következő, 11. fejezetben még többet elmond róluk a próféta. Pásztorok, akiknek az a dolguk, hogy Istent képviseljék a nép előtt, az Ő igazságát, törvényét, igéjét, akaratát. Akik védelmezik, óvják őket. Akik vezetik őket az Isten útján! De hogy Isten megvezeti népét, azaz engedi, hogy szétszéledjen a nyáj vagy hogy más, idegen pásztorokat kövessenek, az már nagyon nincs rendjén..! Igénk a házibálványokat és a jósokat említi. Azt gondolom ezek ránk is vonatkoznak. Gondoljunk csak - már nem is annyira a televízióra - hanem sokkal inkább a számítógépekre, laptopokra, okos telefonokra és egyéb okos eszközökre, melyek bálványként, élettelen istenként vezethetnek bennünket, gyermekeinket, unokáinkat... Irányítják őket, mit írnak/mondanak mások, hogy gondolkodjanak, mit tegyenek, merre menjenek, hol vár rájuk szebb jövő... - és itt jönnek a képbe a jósok, varázslók vagy nevezzük csak őket marketingeseknek vagy reklámmenedzsereknek... És nem is gondoljuk, mennyire manipulálnak minket s mennyire érvényesül a világban a nyájszellem, Isten vezetése helyett... Mindezek ellenére én hiszem, hogy lehet ez utóbbit is választani, mert Ő Szentlelke és igéje által közöttünk él és előttünk megy!

Isten szétszór és összegyűjt... Kezdjük ez utóbbival, annál is inkább, mert már többször szó volt erről, voltaképpen az egész könyv erről szól, hogy Isten összegyűjti az Ő népét, hazavezeti őket a babiloni fogságból, sőt, majd más népekből is csatlakoznak hozzájuk. Isten egész üdvtervének tulajdonképpen ez a lényege és értelme, hogy Isten - Jézus Krisztusban - hív magához az Ő országába. Olyan szívet-lelket melengető ez a gondolat! Mégis, a valóságban ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, a szétszóratást. Isten népe is ezt élhette át a babiloni fogságban, s az utána jövő kisebb-nagyobb birodalmak uralma során is. Isten szétszórja népét a világban... Ezt is engedi... Csakhogy nem azért, hogy beolvadjanak közéjük, hanem?   „Bár szétszórtam őket a népek közé, ők a távolban is gondolnak rám..." -így hallottuk, de még többet mondó a Károli-fordítás: „...hogy messze földön is emlegessenek engem...!" Igen, azért tette ezt Isten, hogy népe a pogányoknak is vallást, bizonyságot tegyen Róla! Az első keresztyénüldözések idején is amikor Jeruzsálemből „szétfröccsentek" Krisztus követői, szerte a világba, ezek a városok lettek a későbbi missziók kiindulópontjai! Az 50-es években egy hívő tanárnőt a Hortobágyra internálták, de Isten ott is gondoskodott arról, hogy legyen egy keresztyén közösség, akik másokat is magukhoz, Istenhez vonzanak! Ez a jelenlegi helyzet is egy szétszóratás, mindenki a saját kis zárt világában, de hiszem, hogy Isten ezt is fel tudja használni, akár az előbb bálványként is emlegetett technika által, az Ő igéjének terjesztésében, országának építésében!

Isten hatalmas és megosztja velünk hatalmát...  „Hatalmassá lesznek az Úr által..." A világ úgy működik, hogy az emberek igyekeznek minél több hatalmat, erőt, pénzt koncentrálni saját kezükben. Hány hatalmasság ment tönkre épp amiatt, mert kiadták a kezükből, megbíztak másokban, s azok ellenük fordultak. Az Isten nem ilyen... Neki más a hatalma, nem e világból való. Más a módszere. Hogy mondta Zakariás korábban? „Nem hatalommal, nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel..!" Az Ő hatalmának a célja is más. Még csak nem is a népek felszabadítása, ahogy abba a mi Március 15-énk is beleágyazódik... „Habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr..." -írja Petőfi. Hanem hogy Krisztus szereteturalma megvalósuljon. S ebben ránk is számít, ránk bízta országának építését. A mi gyenge kezeinkre, erőtlen szavainkra, bizonytalan szíveinkre... Ennyire szeret minket, ennyire hisz bennünk...

Az Isten nem ateista... Igen, nem csak Magában, még bennünk is bízik: Hogy engedjük, hogy vezessen igéjével, Lelkével. Hogy szétszóratásunkban is együtt legyünk Vele és egymással. S hogy megérezzük az Ő egészen más lényét, hatalmát, szeretetét és azt árasszuk, hirdessük mindenfelé! Ezért imádkozzunk! Énekek: 35, 251, 195