ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/33.sz.

Lekció: Jak.4, 13-17

Textus: „Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!" (Péld. 27, 1)

Kezdjük is rögtön azzal a kérdéssel: Lehet dicsekedni a jövővel...? Mert a múlttal (mit értem el, mit tettem le az asztalra...) és a jelennel (mi mindenem van, mit tudok felmutatni...) lehet, de a jövővel? Olyasvalakire illik mai igénk, közmondásunk, aki túlságosan is magabiztos, határozott, aki eredményként, sikerként könyveli el magának azt, ami még meg sem történt...

Persze mindnyájunknak szól, s először is óvatosságra, alázatra int. Különösen a fiataloknak, akik hajlamosak merész terveket szőni, mintha minden csak rajtuk múlna...: Ez lesz, idemegyek, azt fogom csinálni... Sokkal inkább helyes a lekcióban olvasott „jakabi feltétel" használata: „Ha az Úr akarja és élünk..." De az idősebbek is elmondhatják Áprily Lajos szép szavaival együtt: „Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek..." (Kérés az öregséghez)

Aztán igénk arra is megtanít, hogy a holnap az Isten birodalma -ahogy már Amenemope, egy bölcs fáraó is megfogalmazta... Csakhogy a mai modern ember ezt hajlamos elfelejteni, gondoljunk csak a horoszkópokra, a lassan üzletággá terebélyesedő „jóslási vállalkozókra" vagy éppen a futurológia nevű tudományra... (Esetleg az Egyenesen át c. amerikai filmre, mely röviden arról szól, hogy fiatal orvostanhallgatók halálközeli élményhez kívánnak jutni úgy, hogy megállítják, majd újraindítják egymás szívét. Az egyik fiúnál már majdnem megtörtént a tragédia, s a sikertelen újjáélesztés közben elhangzik a film tanulsága egy drámai kiáltásban: „Isten, bocsásd meg, hogy betörtünk a te ...birodalmadba!")

Nem tudjuk, mit hoz a jövő, mit készít számunkra az Isten. S hála Néki, nemcsak rossz, jó dolgok is történhetnek velünk, teljesen váratlanul. Pl. a múlt héten, családi kirándulásunkon az egyik napra nem terveztünk semmi különöset, amikor szállásadónk, egy hívő asszony felajánlotta, hogy teljesen ingyen, profi vezetővel, kenukkal bejárhatjuk Szigetköz addig számunkra ismeretlen, de csodálatos vízi világát... Talán mondani se kell: Ez volt az egész kirándulás legnagyobb ajándéka, élménye, nagyobb, mint amiket hetekkel előtte elterveztünk...

Végül az Újszövetség fényében nézve igénket, elmondhatjuk: Krisztus a jövőnk...! Nem a bizonytalanság, a kilátástalanság, persze nem is az, amit mi elgondolunk, sokkal több, szebb és csodálatosabb. Ráadásul nem a mi fantáziánkra kell hagyatkoznunk, hanem Jézus ígéretére: „Maradjatok énbennem és én tibennetek!" (Jn. 15, 4)

S még egy utolsó gondolat -aug.20. nemzeti ünnepünk volt tegnap, amikor államalapításunkra emlékezünk. Ennek kapcsán nem árt újra és újra szívünkbe, lelkünkbe vésni, hogy csak akkor reménykedhetünk szebb, igazabb, emberibb jövőbe, ha nem feledkezünk meg a keresztyén gyökerekről. „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője!" -mondta halálos ágyán Antall József egykori miniszterelnökünk.

Lehet-e dicsekedni, kérkedni a jövőnkkel? Ha Krisztus a jövőnk, akkor igen! „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék!" (II. Kor. 10, 17) Azaz: Az Ő mértéke, gazdagsága szerint. Így próbáljunk másokat is magunkkal ragadni -Krisztus felé!

Imádság: Egyházunk, nemzetünk jövőjéért!

Ének: 98. zsoltár, 229., 231. 329/2.v. dicséretek