Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Harcok 5.

 

ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 23.sz.

 

Lekció: Bir. 6-7 válogatott versek

Textus: „Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont... Azután követeket küldött egész Manasséba, az is hadba vonult vele; követeket küldött Asérba, Zebulonba meg Naftáliba...(...) Akkor az Út ezt mondta: sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midiánt, különben még így fog dicsekedni: Az én kezem szabadított meg engem...(...) Ekkor belefújt a kürtbe mind a három csapat, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükbe fogták a fáklyákat, jobb kezükbe pedig a kürtök voltak, amelyekkel kürtöltek és így kiáltoztak: Fegyverre az Úrért és Gedeonért!" (6, 35; 7, 2; 7, 20)

 

Hallották már ezeket a kifejezéseket, hogy eklézia triumphans és -militans?  Megdicsőült és harcoló, küzdő egyház! Ha rákattintanak a Google kereső programra, ilyen képeket is ki fog dobni, hogy karddal a kezükbe imádkozó katonák, templom-alakú tankok vagy futballpályán a labdáért küzdő reverendás kispapok...

Harcoló egyház... Gedeon története abban fog segíteni, hogy lássuk: Isten népe ma is a történelemben, a politikában, a hétköznapok harcaiban él, mégis máshogy, más szemlélettel, más fegyverekkel vívja harcait, mint a világ. S igenis vannak ma is eredményei, sikerei, győzelmei!

Gedeon összehívja az addig egymással laza szövetségben lévő törzseket. Többről van itt szó, mint hogy „egységben az erő!" S különösen ha baj van (midianiták!), akkor fogjunk össze! Egy Isten lelkével felruházott ember, Isten által támasztott szabadító hozta egységre, szövetségre a szétszóratásban élő népet! Természetesen hiszem és vallom, hogy bennünket, a világban mindenhol élő magyar reformátusokat is elsősorban a Szabadító, Jézus Krisztus tesz erős és egységes néppé, de azt is, hogy embereket, nagy formátumú politikusokat, nemzetben, egyházban, „Istenben gondolkodó" vezetőket is tud hatásos, áldásos eszközként felhasználni sorsunk, életünk formálásában! Olyan jó volt olvasni egyházi újságunk cikkeit arról, hogy 2009 május 22. óta más ez a „határokon átívelő egyház", mennyiféle összefogás teszi valóságossá, cselekvővé ezt az egységet, és hogy sok szempontból e téren a világ előtt vagyunk! (A kormány új, kárpátaljai testvércsalád programja megsüvegelendő, de egyházi berkeken belül már évek, sőt, évtizedek óta működik...!)

Nemcsak a „krisztusi kohézió", összetartás más, a szemlélet is: Isten különös katona-toborzójára gondolok, nem tömegeket gyűjt, hanem szelektál, nem többségre, demokráciára, erőfölényre épít, hanem bátor, emberi tartással bíró kevesekre! Ma pl. amikor európai parlamenti képviselőket választunk és a többség fogja képviselni nemzetünket Brüsszelben, s hetekig erről fognak szólni a hírek, észre fogjuk-e venni pl. a hétköznapi hősöket, a szórványgyülekezetekben végsőkig kitartó 2-3 embert, azokat, akik tényleg az Úrra bízták életüket, harcaikat? S mi magunk mennyire tudjuk megőrizni -jó értelemben vett- keresztyén „kurucságunkat", protestáns voltunkat (Tillich: mindennel szemben, ami nagynak, abszolútnak mutatja magát!), lelki függetlenségünket?

És persze a fegyverek, a fegyverek is mások... Tegnap, a hittanversenyen nagyon tudták a gyerekek Dávid hitvallását, hogy „te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának nevében...!" Itt a Gedeon-történetben egészen különleges fegyverekkel győzött Izráel: kürttel, cserépedényekkel, fáklyával. S ez nem csupán egy stratégiai trükk volt Isten részéről, hanem kifejezi, hogy Ő mindent fel tud használni, hogy népe ügyét győzelemre vigye, hangszer, konyhaeszköz, világító „berendezés", de lehet győztes fegyver egy szál virág, egy mosoly,  egy „nem haragszom rád!" Másféle fegyverek... A versenyen magukra öltötték a gyerekek a Lélek fegyverzetét (Ef. 6), üdvösség sisakja, megigazulás páncélja, hit pajzsa, igazságszeretet öve, Lélek kardja, békesség saruja... Különös fegyverek, de hiszem, hogy legyőzhetetlenné teszi használóit...

Eklézia militans, harcoló egyház... A Szabadító egységre hívott népe... Amelynél a kevés a több... A maga különleges fegyvereivel... Készen állunk a harcra...?

Imádság: A világ magyar reformátusságáért!

Ének: 89. zsoltár, 164, 393., 463. dicséretek

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 85, összesen: 707604

  • 2026. június 03., szerda

    Lelki kísérésnek, egyéni és csoportos imádságos elvonulásnak, hivatásgondozásnak és lelkigondozásnak készít otthont a Dunamelléki Református Egyházker...
  • 2026. június 02., kedd

    A hercegszöllősi kánonok jelentőségéhez és örökségéhez egy előadás, majd az azt követő beszélgetés által kerülhettek közelebb az érdeklődők a Reformát...
  • 2026. június 01., hétfő

    Lénárt Tibor monorierdői lelkipásztorral új könyve kapcsán többek között Isten akaratának elfogadásáról, az imádság eleve elrendelésben elfoglalt hely...
  • 2026. május 31., vasárnap

    Jézus nem kizár, hanem kitár ajtókat – vallja Ablonczy Kálmán, aki a Kispest-Rózsatéri Gyülekezet pásztorolását végezte több, mint negyven éven ...
  • 2026. május 30., szombat

    Aki engem gyermekeként szeret, abban is segít, hogy én is egyre jobban megismerjem, megértsem a rám bízott gyermekeket. Gyermeknapi bátorítás szülőkne...
  • 2026. május 29., péntek

    Új egyházkerületi szabályrendelet készül Dunamelléken, a folyamatról Nyilas Zoltán északpesti esperessel, a Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközsé...
  • 2026. május 28., csütörtök

    Misszió és közösségépítés: ez állt a kosdi reformátusok pünkösdhétfői hálaadó napjának középpontjában. Templomépítésük 240. évfordulóját istentisztele...
  • 2026. május 27., szerda

    Reformátusként nem állóháztartásra hívattunk, hanem úton levésre. Olyan útra, ahol a cél nem egy kegyhely, hanem maga Krisztus – aki azonban már az el...
  • 2026. május 26., kedd

    Éppen 90 éve, 1936 pünkösdjén adták át a Budapest-Pestszentlőrinc-Ganzkertvárosi Egyházközség templomát, ezért adtak hálát pünkösdvasárnap.
  • 2026. május 25., hétfő

    Milyen szemléletmódbeli változásra van szükségük a vezetőknek az egyház küldetésének betöltéséhez?