ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/39.sz.

Lekció: I.Kor.1, 18-31

Textus: „És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük..." (I. Kor. 22-23 )

Apostoli hitvallás magyarázata 6. „...megfeszítették, meghalt és eltemették..."

Tudom, nagyon közhelyszerűen hangzik: Az apostoli hitvallás egyik legfontosabb részéhez érkeztünk (a másik a feltámadás), ezt nem lehet kikerülni...

Pedig nagyon sokan ezt teszik... Botránkozásnak tartják, mint a zsidók, bolondságnak, mint a görögök, dalolnak rajta, mint Ady nyakas, magyar kálvinistái... Egyszóval: nem tudnak vele mit kezdeni. Sőt, lehet, hogy mi rosszabbak vagyunk, mint a zsidók, mi már meg sem ütközünk azon, ami Jézussal történt, s mi már nem várunk jelet, nem várunk semmit az Istentől... Vagy mint a görögök, hiszen már meg sem próbáljuk a kereszt, a megváltás gondolatát beilleszteni legalább a logikánkba, a gondolkodásunkba, hogy utána megállapíthassuk, hogy ez abszurdum (Anzelmus), nonszensz, vagy éppen bolondság... Vagy mint derék őseink, akik legalább felnéztek a keresztre... Mi kommersz, üres, semmitmondó jelképpé tettük. Eszembe jut vad ifjúságomból a P. Mobil együttes Pléhkrisztus c. száma: „Vigyázz, mert turisták jönnek, csak saját szemüknek hisznek, tétlenül ne állj itt dísznek, vigyázz, mert turisták jönnek...!"

Amikor a hitvallásban - meg úgy egyáltalán az életben - ideérünk, ezt nem lehet kikerülni, itt meg kell állni...!

És végiggondolni, hogy is van ez? „Megtörtént, holott nem követtem el, és nem történt meg, holott elkövettem." Ha

Jézus halálára értjük Pilinszky: Merénylet c. versét, Jézust keresztre feszítették, pedig ott sem voltunk, ugyanakkor kereszthalála felmentő ítélet is egyben, pedig bűnösök vagyunk, miattunk kellett meghalnia!

Itt meg kell állnunk, hogy a szívünkkel is egészen közel kerüljünk Jézushoz, aki összeköti a mi világunkat az isteni világgal, „csillagok közt kifeszítve.." (Nagy József Levente)

Itt meg kell állnunk, hogy egész életünkön „átvérezzen" Jézus, hogy ne felejtsük: általa élünk, s szabadok vagyunk! Hasonlóan egy Ciparis nevű férfihoz, aki túlélt egy vulkánkitörést 1902-ben a Kis Antillák egyik szigetén, annak köszönhetően, hogy gyilkosság miatt a város legalacsonyabb pontján lévő ablaktalan cellában raboskodott, amikor a 30 ezer életet követelő katasztrófa történt. Amikor rátaláltak a romok között, utána kegyelmet kapott. Igen, életben maradt, s szabad is lett!

Jézus keresztre feszítését (halálát, eltemetését) nem lehet megkerülni, ott meg kell állni, de... tovább kell menni!

Ahogy Krisztus útja a kereszten át vezet (Bonhoeffer), tovább a feltámadás, a győzelem, az örök élet felé, úgy mi sem állhatunk Jézus halálánál. (Hogy mondták a régi prédikátorok? Nagypéntek nélkül nincs húsvét... De fordítva is igaz, húsvét nélkül ugyan mit ér nagypéntek...?) Igen, nem állhatunk meg a halott jézusnál. A feltámadott Krisztusba vetett hit nélkül csupán egy reménytelen gyásznap a közelgő okt. 23., az 1956-os magyar forradalom napja, s e nélkül az azt követő halottak napja (mindenszentek) is halotti kultusz és az üzlet csupán... (Pl. „mindenszentek welness akciókat" kínálnak a hotelek reklámjai...)

Imádságban kérjük Istent, mindennapjainkban is hadd legyen hitvallás az életünk, hadd hirdessük és kövessük a megfeszített és feltámadt Krisztust!

Ének: 105. zsoltár, 180., 458., 466. dicséret