ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/10

Lekció:  I. Móz. 45, 1-15

Textus: „József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek már közelebb hozzám! Erre aztán közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. (...) Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírva megölelte őket. Azután már beszédbe elegyedtek vele a testvérei." (45, 4-5; 15)

Múlt vasárnap, böjt 1. vasárnapján a próbatételekről szólt az igehirdetés: hogy mindennek megvan az oka, a célja, hogy annak lényege egyfajta isteni teszt... Hogy történt-e bennünk változás, van-e már bennünk bűnbánat és megértettük-e Isten áldozatos szeretetét? Sokféle próbatétel van, az egyik leggyakoribb - s ezt látjuk most József esetében is - hogy tudunk-e megbocsátani? „Bocsásd meg a vétkeinket, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..." - mondjuk a Miatyánkban, de tényleg megbocsátunk..? Egyáltalán, hogyan kell megbocsátani? Isten igéje - József példáján keresztül - szinte gyakorlati útmutatót tár elénk...

Először is megteremti a megbocsátás alkalmát, a megfelelő körülményeket... Annál is inkább fontos ez, mert sokszor felmerül bennünk a kérdés, hogy hogy kezdjek hozzá..? Várjak egy megfelelő alkalomra? Elmenjek hozzá? Felhívjam? Elég csak írni neki..? József is bizonyára már sokat gondolkodott előtte, hogy hogyan is legyen... Aztán először is kiküldi az egyiptomiakat... (mint zavaró tényezőket...) Hiszen ez csak rájuk tartozik. Aztán szól nekik, hogy „jöjjetek már közelebb hozzám..!" Igen, közelebb kell menni a másikhoz... Távolságot tartva nem lehet... Üzengetve nem lehet... (Kivéve, ha valaki már annyira beteg. Régen szokás volt pl. hogy mielőtt valaki meghalt, üzent haragosának, hogy jöjjön el hozzá, látogassa meg, mert szeretne kibékülni vele... S ezt nem illett visszautasítani...) Csak személyesen! Az sms-en, telefonon, facebook-on (stb.) keresztül az ember nem tudja teljes önmagát adni...

„Ne bánkódjatok...hogy engem ide eladtatok..." - mondja József a megrémült testvéreinek. Mit tesz ezzel? Leveszi róluk a terhet, a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás terhét! Segít nekik. Mintha azt mondaná: eleget szenvedtetek már... Megbűnhődtetek már... Volt már elég próbatétel, s kiálltátok a próbát... Sajnos mi - ezzel szemben - sokszor esünk abba a hibába, hogy még inkább megterheljük a másikat... Azaz rátesszük fenntartásaink terhét (megbocsátok, de nem felejtek...)...saját véleményünk terhét...igazunk terhét...az utolsó szó jogának terhét...

Hogyan lehet ezt elérni? Úgy gondolom, az empátia önmagában kevés... Hogy József is belegondolhatott a testvérek helyzetébe, s megsajnálta őket... Hanem: „...azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok." Tulajdonképpen Isten akaratának/tervének koordináta rendszerébe helyezi az egész ügyet! Isten akarta így! Ez volt az Isten terve ezzel a majdnem-megöléssel, eladással, felemelkedésemmel, éhínséggel, mindazzal, ami köztünk és értünk történt! Nem kezd bele emberi játszmákba... Elkerülő, győztes-vesztes vagy éppen kompromisszumra törekvő játszmába... Ehhez viszont hit kell, élő hit! Az értünk, bűneink miatt meghalt Jézus Krisztusba vetett hit, abban, hogy Ő teljesen megbocsátott nekünk, s ezért kell nekünk is megbocsátani, tiszta szívvel! Hogy ne essünk abba a hibába, mint az adós szolga: Ő tízezer talentummal tartozott urának, aki megkönyörült rajta. A szolga viszont börtönbe juttatta adósát, aki 100 dénárral tartozott neki... „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?" (Mt. 18, 21-35) Igen, ez a teljes, feltételek és fenntartások nélküli megbocsátásnak a jézusi útja, ez Isten végső akarata ránk nézve!

„Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírva megölelte őket..." Csók és könny... De ezek nem pusztán érzelgős dísz-elemek, hatásvadász kellékek... Hanem megerősítő „nonverbális" eszközök, metakommunikáció... Beszéd szavak nélkül... Szívből jövő pecsétek, hogy igen, nem haragszom..! Persze, ezekkel is lehet manipulálni, színészkedni, megtéveszteni a másikat, tudunk áruló csókokról és hamisan csillogó könnyekről, de itt nem erről van szó. Bár - azt is olvasni/hallani fogjuk még - hogy a testvérek még az apjuk halálakor is elbizonytalanodtak, hogy hátha mégsem bocsátott meg nekik teljesen József... Még kell majd egy utolsó megerősítés nekik...(„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt..."I. Móz. 50, 20)

„Azután már beszédbe elegyedtek vele a testvérei..." Igen, kellett a megbocsátás megfelelő alkalma, a segítő és megerősítő verbális és szavak nélküli gesztusok, s hogy az egészet Isten akaratának fényébe lássák. Ez a megbocsátás módszere, hogyanja, ez vezet el oda, hogy normális mederbe halad tovább a kapcsolatuk. Hogy beszélgetnek egymással... Mint a jó testvérek... Mint ahogyan még sohasem...

Imádság: Hogy tudjunk másoknak megbocsátani!

Énekek:  38, 235, 459