ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/52.sz. Karácsony

Lekció: Zsolt. 96

Textus: „És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és Uraknak Ura. (Jel. 19, 11-16)

Talán a negyedikes olvasókönyvünkben volt benne az egyik olvasmány Ságvári Endréről, az illegális kommunista mozgalom egyik tagjáról, illetve legendás haláláról: a tűzpárbajban az egyik csendőr megsebesítette, a másik próbálta a földön fekvő Ságváritól megtudni a személyazonosságát, aki ezt mondta: „32 nevem volt, találjátok ki melyik az igazi..."

Megszámoltam, Jézusnak is van 32 neve a Bibliában, ráadásul mindegyik igazi, mindegyik egy külön világ, külön történet, külön üzenet... Ezek mai igénk alapján további 5-tel egészülnek ki, s ami ezeknél is fontosabb: Itt már a másodszor megjelenő, visszatérő, győztes Krisztusról van szó, ha úgy tetszik a második karácsonyról, az első beteljesedéséről. Még akkor is, ha sokan legszívesebben megállítanák a DVD-lejátszót a betlehemi jelenetnél, a kisded Jézusnál... (Mások esetleg Ságvárinál, megint mások Horthynál, mindenesetre mi maradjunk az igazi „fehér lovas" fővezérnél, Jézusnál, aki nem 25 évre fogja átvenni a hatalmat...)

Hű - ez az első neve. Hű maradt ahhoz a küldetéshez, amellyel az Atya megbízta, és hű maradt az övéihez... Az Őt elárulókhoz, megtagadókhoz, cserbenhagyókhoz, megfeszítőkhöz, feltámadásában kételkedőkhöz, hatalmát megkérdőjelezőkhöz, hozzánk, ünnepi keresztyénekhez, szalonkeresztyénekhez, hobbi (szabadidős) keresztyénekhez...

Igaz - azaz hű önmagához, aki mindig önmagát adja. Akiben nincs álnokság, hazugság, egyáltalán változás. Aki azt adta, amit ígért. Aki beteljesítette a hozzá fűződő ígéreteket. Az ember szerepet játszik, mindig mást (családapát, munkatársat, vásárlót, kisembert, öntudatos polgárt, egyháztagot, lelkészt, hívőt...) ez mind egy-egy társadalmi szerep, amelyik megkönnyíti az egymást közötti kommunikációt, nos, egyvalaki van, volt és lesz a világtörténelemben, s még azon is túl, aki mindig önmagát adta, Ő Jézus!

Titok a következő neve, „amelyet senki nem tud rajta kívül" (12.v.), tehát titok... Akinek tudjuk a nevét, afölött egy kicsit hatalmunk is van, azzal egy kicsit mi is rendelkezhetünk, megszólíthatjuk, parancsolhatunk neki, rákényszeríthetjük akaratunkat... Nos, Jézus egyik neve titok... Személye értelmünk, érzelmünk, akaratunk fölött áll... S ha jobban belegondolunk, az csodálatos: még nem fedett fel magáról mindent, még tud újat adni, többet adni... Amire nem is gondolunk... Vannak olyan nők, asszonyok, akik abból űznek sportot, hogy olyan ajándékot igyekszenek adni szeretteiknek, amikre ők nem is gondolnak, s ezzel magukat tüntetik fel igazán titokzatos valakinek, akiről még szeretteik se gondolják, hogy ő ilyenre is gondol...(azaz több náluk, fölöttük áll...) Ha sok nő is lehet ilyen, akkor mennyivel inkább Jézus, a Titok...

Isten Igéje - ez második karácsonyi történetünkben Jézus 4. neve. Hálásak lehetünk édes anyanyelvünknek, hogy külön kifejezés van az emberi beszédre, meg az isteni szóra, ez utóbbi az Ige. „Ebben az Igében van minden élet kezdete, ez tartja fenn a mindenséget, és ha ez az Ige elnémulna, akkor minden, de valóban minden megsemmisülne: az élet csodája, a csillagokat és az atomokat egybetartó törvényszerűségek, a rétek zöldje, a patakok csobogása..." (Vladár G.) Az első karácsonykor az „Ige testté lett" (Jn. 1, 14), itt pedig már vége Jézus önkorlátozásának, vége annak, hogy mi mit beszélünk-mondunk-gondolunk Róla, vége a teológiának, az elképzeléseknek, a spekulációknak, a névadásoknak, csak az számít, hogy Ő Isten szava, Isten Igéje!

Királyoknak Királya és Uraknak Ura - megvallom őszintén, az én szívemhez ez áll legközelebb, s nemcsak azért, mert hallottam egy angol keresztyén éneket (King off all Kings, Lord of all Lords) 30 ezer torokból Róla, s mert Jézus abszolút hatalmát fejezi ki, sokkal inkább azért, mert lehetőséget ad, hogy elképzeljük: ahogy az Augustus császárok és a Heródesek leveszik koronáikat, ahogy  a kis hitlerek, sztálinok megszégyenülve mennek Őelé, ahogy Horthy is leszáll a fehér lóról, s Ságvári Endre se gondolja magát olyan soknevű és fontos történelmi személyiségnek... S jönnek a bankár urak, jogász urak, doktor urak, tanár urak, tiszteletes urak... Hogy egyedül Őt imádjuk, a Hűt, az Igazat, a Titkot, az Isten Igéjét, Őt, a „Királyoknak Királyát és Uraknak Urát...!"

Imádság: „Hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon..." (Fil. 2, 10)

Ének: 317., 328., 329., 442. dicséretek