ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/35.sz.

Lekció: Zsid. 12, 12-17

Textus: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre...!" (Zsid. 12, 12-17)

Múlt vasárnap elmondtuk, hogy a Zsidókhoz írt levél középpontjában Jézus áldozata áll, akár úgy is mondhatjuk: Jézus keresztje az a koordináta rendszer, melyben értelmezhetjük ennek az egyébként nem könnyű levélnek a mondanivalóját.

Szintén elhangzott, hogy ez a levél egy zsidó- és pogánykeresztyénekből álló gyülekezetnek íródott. Mint ahogy a mi gyülekezetünk is különböző származású, kultúrájú, gondolkodású emberekből áll, ezért igénk első üzenete, melyben Isten egymás elfogadására, egységre jutásra, békességre törekvésre buzdít, nekünk is szól: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre...!"

Ha ez magától értetődő lenne, akkor nem tartana már hetek, hónapok óta az orosz-ukrán konfliktus (bár épp a napokban lépett életbe a tűzszünet), akkor nem lenne feszült a politikai légkör az önkormányzati választások előtt  a falvakban és a városokban, akkor nem lenne annyira általános a munkahelyi stressz, akkor nem tartanának annyi demonstrációt a családon belüli erőszak ellen, akkor a békétlenség nem szivárogna be a tv-n, rádión keresztül a nyugdíjasok békés világába sem...

Hogyan lehetünk békére törekvő emberek?

Ne tekintsük magunkat különbnek másoknál, imádkozzunk, hogy ne legyünk előítélettel senki iránt!

Ne akarjuk legyőzni a másikat! Bár ebben a világban egyre erősebb a verseny-, sőt a harci szellem, nekünk ebben nem muszáj részt vennünk, sőt, épp Jézustól kérhetjük az Ő lelkületét, szelíd lelkűségét, „az alulmaradás képességét..." (Vályi Nagy Ervin) Szavakkal se akarjunk győzni, ne legyen fontos, hogy a másikat mindig helyreigazítsam, hogy „ami a szívemen, az a számon", hogy enyém legyen az utolsó szó...

Ne tégy olyat a másikkal, amit magadnak sem kívánsz! (Ld. aranyszabály, Mt. 7, 12)

S még valami: a békességre törekvés az egy konkrét etikai program, feladattal és jutalommal, hiszen azt mondja Jézus, hogy „boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek!" (Mt. 5, 9)

Igénk második üzenete összefügg az elsővel, hiszen csak azok tudnak békére törekedni, s békességet teremteni, akik már „túl vannak önmagukon", akiknek önmagukon kívül van életük célja, akik alá tudják rendelni magukat a Legnagyobb Hatalomnak, Istennek, azaz, akiknek fontos, hogy „törekedjetek a (...) szent életre!

Szent életre valóban csak törekedni lehet, hiszen a mi protestáns felfogásunk szerint ez nem jelent vallási „szuper teljesítményt", erkölcsi makulátlanságot, csoda igazolására sincs szükség, ha csak nem abban az értelemben, hogy csoda, hogy a szentek közösségéhez, Jézus egyházához tartozhatunk, hogy Isten egyetlen  szentjét, kiválasztottját, Jézust követhetjük!

Szent életre törekedni azt jelenti, hogy felfelé, Isten felé irányítjuk az életünket. Egy katolikus-karmelita honlap ezt írja az életszentségről: „Egyesíti az ember és az Isten világát. Fölemeli az embert. (...) Isten emberré lett, hogy az ember megistenüljön. Krisztus meghalt és feltámadt. Ő az egyedüli Megváltó! (...) Ő az Út, az Igazság és az Élet! Ő a mi életszentségünk!"

A héten elkezdődött a tanév, jövő vasárnap tatjuk tanévnyitó istentiszteletünket. Bár a jövő héten a Zsidókhoz írt levél olvasását befejezzük, a Krisztus kegyelmének, áldozatának iskolája tovább tart a számunkra. Ennek szimbóluma a kereszt. Szép és ismert értelmezése a keresztnek: Vízszintes gerendája összeköti az egyik embert a másikkal, azaz „Törekedjetek mindenki iránt a békességre...!", függőleges fája pedig a mi világunkat az Istennel, azaz irányítsuk felfelé életünket, „... törekedjetek a szent életre!"

Imádság: „Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent...!" (463/3.v.)

Ének: 100. zsoltár, 214., 229. és 294. dicséretek