ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 22.sz.

Lekció: II.Kir. 6, 8-17

Textus: „Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal." (6, 17)

A közöttünk lévő, konfirmációi elővizsgára összegyűlt gyerekek kedvéért mondom: képzeljétek el, hogy ma mekkora sztár, akcióhős, superman lenne Elizeus! Alkalmazhatná a titkosszolgálat, pontos jelentéseket tudna adni arról, hogy mire készül az ellenség. Lehetne bulvárújságíró is, mennyi hálószobatitkot tudna ország-világ elé tárni... S lehetne pl. kitűnő sportpszichológus, az ellenfelektől félő játékosoknak mennyit tudna segíteni, hogy győztesnek lássák magukat egy-egy reménytelennek látszó küzdelem előtt!

A mai gyermekek legyőzhetetlen, mindenható hősöktől hemzsegő filmek, játékok között nőnek fel. Nézzük, mi a különbség közöttük és Elizeus, Isten embere, egyáltalán a hívő ember között?

Először is: Ő nem önmagáért teszi! Elizeus Istentől kapott, rendkívüli, jövőbe látó képességét nem a saját hasznára kamatoztatja. Hanem egyrészt népéért, népe védelmében.(Jelenti királyának, hol várható az arámok áttörése, támadása.) Másrészt szolgájáért, azért, hogy ne a saját, hanem a hit szemével lásson!

Nap mint nap annyi elkeseredett emberrel találkozhatunk. Velük beszélgetve, megismerve nehéz helyzetüket, tudunk-e nekik  abban segíteni, hogy szélesebbet, többet, felülről látó szemüveget próbálunk rájuk adni...? Azzal, hogy másoknak próbáljuk hitük látókörét tágítani, persze, a magunk hite is „szélesedik", erősödik.

Érdemes megfigyelni, hogy Elizeus ugyanúgy veszélyben volt, mint szolgája, ő mégse a maga életéért aggódott, hanem szolgája hitén próbált segíteni.

A következő különbség, hogy Elizeus (és a hívő ember) nem önerőből cselekszik! Nem a maga bölcsességét, rátermettségét, élettapasztalatát használja fel ebben a kilátástalan helyzetben (az arámok körülvették a várost!), hanem mit csinál? Imádkozik, azaz Isten erejét mozgósítja, aktivizálja!

Erről sokat beszélünk, de keveset használjuk... Hézser Gábornak van egy kötőjeles története egy lányról, aki egy olyan fiúval járt, akivel kapcsolatát hívő szülei nem nézték jó szemmel. Egy idő után szakítottak. Miután a lány megtért, s más szemmel látta a világot, s korábbi életét, utólag így kommentálta a szakítást: anyám „szétimádkozott" bennünket... Beindult az „imakommandó..."

Végül: a hívő ember nem istenként, mindenhatóként tekint önmagára! Ahogy azt teszik  korunk hősei, (Chuck Norrisról van egy jellemző vicc: Ő megpróbálta a lehetetlent, és? Sikerült neki...!) hanem tudja, hogy én csak „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok" (I.Kor. 15, 10), de ha Ő velem van, akkor „többen vannak velünk, mint ővelük"(17),  s „ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm. 8, 31)

Az igaz hősök -kedves gyerekek- pl. azok a nagy református fejedelmek (Bocskai István, Bethlen Gábor), akiknek ismeretéről egyháztörténetből majd számot fogtok adni, s akik igazi, életre-halálra menő csatáikba indulva ez utóbbi igét, mint életük szilárd bizonyosságát, hitvallását tudták zászlajaikra varratni! S ha már Bethlen Gábornál tartunk: Ha egy mai sztár egyszer szerepel a tv-ben, már könyvet ír magáról... Ő sok könyvet teleírhatott volna hadi sikereiről, dicső uralkodásáról, nemeslelkűségéről, de inkább mit csinált? Saját bevallása szerint 33X olvasta el a Szentírást, a harcok fegyverszüneteiben is azt olvasta!

Többek között mai történetünket az önzetlen segítségről, az imádság fegyveréről, s arról, hogy nem mi vagyunk, hanem az élő Isten a Mindenható, életünk kisebb-nagyobb csatáiban győzelmet adó, Krisztus által örökké velünk maradó Isten!

Imádság: fiataljainkért, igazi példaképekért

Ének: 68.zsoltár, 167., 258., 475. dicséretek