ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 12.sz.

Lekció: Róm. 15, 22-29

Textus: „Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja be a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy karajcárt. Jézus odahívta tanítványait és ezt mondta nékik: Bizony mondom néktek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát." (Mk.12, 41-44)

Két fillér híján egy 1000 Ft-ost mutatok fel illusztráció gyanánt, hogy lássuk, hogy az Istennek szánt adományunk (persely, egyházfenntartói járulék, Isten dicsőségére stb.), mennyire más, mennyivel több, mint ez... Mi minden van rajta ezen, s mi az „Isten bankjegyén"?

A kibocsátó intézmény neve, itt a MNB, tehát hogy honnan származik. Adományunk, ezzel szemben felülről jön! „Minden jó adomány és minden tökéletes adomány onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá..." (Jak. 1, 17) A hívő ember és gyülekezet pénze is isteni ajándék, körforgást végez, eszköz, nem „idegen test" az istentiszteleten, de nem is cél... (Milyen volt az istentisztelet? -kérdi valaki, mire az egyszeri gondnok: 3000 Ft...)

Amikor adakozunk -valaki így mondta- „rajtam csak átfut a pénz, Tőle kaptam, Neki adom vissza...!"

Egy szimbólum, eszmei céllal, pl. olyan nemzeti nagyságok arcképe, (itt: Mátyás király), akik sokat tettek a hazáért. Képzeletbeli bankjegyünkre viszont Jézus képe kívánkozik! Annak a Jézusé, aki egész életét az egész világnak adta, akinek szeretetéből élünk, akinek országát építhetjük. Ahogy tette Péter gyógyításával („Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: A Názáreti Jézus nevében kelj fel és járj...!" Ap.3,6) vagy Pál szegényeknek vitt adományával - lekciónk!) vagy ahogy Jézus ügyét szolgálja a mi egyházfenntartásunk is!

Egy sorszám, hogy bankjegyünk leellenőrizhető legyen. Mi azonban hogyan adakozzunk? „Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb..." (Mt. 6, 2) Azaz titokban, ne mások dicséretére vágyva. Egyszer Pedro brazil császár kihirdette, hogy aki nagy összeggel támogat egy kórházépítést, annak grófi címet adományoz...Hamar elkészült a kórház, s ezt íratta homlokzatára: Az emberi hiúság az emberi nyomornak...

Egy érték, itt 1000 Ft, azaz mennyit is ér  mi adományunk? Ahogy Jézus mondta igénkben: a nagy összeg is lehet feleslegünk, s a két fillérrel is odaadhatjuk mindenünket! Adományunk hűen tükrözi, mennyit ér számunkra az Isten, mennyire szeretjük Őt, mennyire bízzuk Rá életünket. Fogjuk majd énekelni a 274. dicséretet, ennek szerzőjét, Neumark Györgyöt sok veszteség érte, többször kirabolták, aztán tűzvész emésztette fel mindenét, mégis el tudta mondani, hogy „Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti, azt csudaképpen őrzi itt lenn, ínség baj közt is élteti..."

Végül, van rajta egy felirat: A bankjegyhamisítást a törvény bünteti! Ezzel szemben Isten az Ő bankjegyének helyes használatát (az adakozást) jutalmazza! Hogyan? Minden istentiszteleten elmondjuk, a liturgiában benne van: „A jókedvű (Isten iránti hálából, örömmel) adakozót szereti az Isten!" (II. Kor. 9, 7)  Adományunkkal nem „megvásároljuk" Isten gondviselését, Ő mindig többet ad nekünk, mint mi Őneki...

Egy asszony mesélte, aki elkötelezte magát a tized fizetésére,hogy csodálatos módon sehonnan sem hiányzott az a pénz, sőt, úgy érezte, így több van neki!

Egy Hollandiában vendégeskedő diákkal történt, hogy kapott a házigazdájától 100 guldent. Másnap istentiszteleten ment körbe a persely, erősen gondolkodott, bele tegye-e, mert nem volt nála apró... Beletette... Aztán az istentisztelet után egy presbiter átnyújtott neki egy borítékot, benne 200 guldennel, s ráírva a borítékra: „szeretettel a magyar diáknak...!"

Igen, a jókedvű adakozót szereti az Isten!

Imádság: a jézusi gazdagság átéléséért!

Ének: 42. zsoltár, 274., 378. dicséret